„A kelet-közép-európai márkák izgalmasak a világ divatközönsége számára”

Interjú a a Société Fashion Accelerator Program tervezőivel – 1. rész

„A kelet-közép-európai márkák izgalmasak a világ divatközönsége számára”
2017.11.07. 12:03

A Société Fashion Accelerator Program egy közép-európai divattervezőket segítő, business fókuszú mentorprogram, melyben idén hat márka – Bodymaps, Grandpa, Jiri Kalfar, Kata Szegedi, Laformela és Tomcsanyi – vehet részt a régióból. A tervezőkkel beszélgettünk.

GRANDPA

Mikor ébredtél rá, hogy designer szeretnél lenni?

Nem könnyű meghatározni az időpontot, inkább természetes folyamat volt. Először ugyan közgazdászként végeztem, és csak az után jelentkeztem a budapesti Mod’artba, majd a párizsi központban is eltöltöttem egy évet. Ennek már hét éve. De a kreatív munka és a tervezés gyerekkorom óta része az életemnek. Megvalósítani egy kollekciót rendkívül lelkesítő érzés. Mint egy örökké tartó mese, az alkotás végtelen lehetőségével.

Mik vagy kik a legfőbb inspirációs forrásaid?

Olyan férfiak között nőttem fel, akiknek ugyan különböző volt az ízlésük, de mindegyiküknek jó érzéke volt az öltözködéshez. Erős karaktereiket elnézve a stílusuk nyomot hagyott bennem. És meg kell említenem az édesapám garázsműhelyét is, mint inspirációs forrást. Ezt a szürreális világot, mely olyan mélyen képes kifejezni egy férfi energiáját a maga nyers részleteivel a zajokban, szagokban, színekben, formákban és szennyeződésekben. Mindent egyebvéve, az a célom, hogy ne csupán ruhákat, hanem egy olyan szférát tervezzek fivéreknek, apáknak, nagyapáknak, ami állandó marad időn és generációkon keresztül.

Mesélj a férfiről, akinek tervezel!

A fantasztikus GRANDPA férfi egy allűrmentes világban élő, előre gondolkodó, szabad, kortalan generáció tagja.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?

Egy részről egy itteni márka nagyon egzotikus lehet a nyugati divatvilág számára, különösen, ha képes megtartani valamit a régió hatásából. Más részről, mivel ezekben az országokban hiányzik a stabil divatkultúra, nyilván nehezebb nagy ismertséget szerezni akár itt, akár külföldön.

Mik a hosszú távú terveid a márkával?

Az egyik fő cél mindenképpen az, hogy a GRANDPA nemzetközileg ismert és elismert márka legyen.

Mit gondolsz, milyen módon jelenhet meg a kelet-közép-európai kulturális örökség, identitás egy mai divatmárkánál? Van-e erre szükség egyáltalán?

Mindenképpen! A kelet-közép európai országoknak megvannak a maguk apró jellegzetességei, amik érdekesek a világ divatértő közönsége számára.

KATA SZEGEDI

Mikor ébredtél rá, hogy designer szeretnél lenni? 

Egy nagyon korai időszakban, már hatévesen felfedeztem, hogy ez az, amit igazán szeretnék csinálni. Folyton ruhákat rajzoltam, és anyukám mondta, hogy divattervezőnek kéne lennem. Így kezdődött.

Mik vagy kik a legfőbb inspirációs forrásaid?

A kortárs művészet, az építészet, az utcai öltözékek, a városi élet a legfőbbek. Nem véletlen, hogy minden szezonban valamely képzőművész munkájához kapcsolódunk. A patrnerem, Dani és én egyaránt imádunk utazni és új helyszíneket felfedezni, ezek az élmények aztán hozzáadódnak a tervezési folyamathoz.

Mesélj a nőről, illetve férfiről, akinek tervezel!

Magabiztos, kíváncsi, nyitott gondolkodású, kortalan, szereti az ellentéteket és az őszinteséget.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?

Azt hiszem, ez még mindig nagyon vonzó és misztikus a külföldiek számára, akik szívesen fedeznek fel új márkákat ebből a régióból. Ezért is történhetett meg, hogy a 2018 tavasz-nyári kollekciónkat a Helsinki divathéten mutathattuk be, a szervezők a Vogue olasz kiadásában láttak meg minket, és úgy gondolták, pont mi kellünk nekik!

Mik a hosszú távú terveid a márkával? 

Szeretnénk bekerülni néhány vezető áruházba és online butikba világszerte.

Mit gondolsz, milyen módon jelenhet meg a kelet-közép-európai kulturális örökség, identitás egy mai divatmárkánál? Van-e erre szükség egyáltalán? 

Amíg nem túlságosan erőltetett, addig szerintem fontos, hogy egyes részletekben megjelenjen a kulturális örökségünk, másfelől viszont úgy gondolom, hogy egy divatmárka hosszú távon úgy tudja igazán érdekessé tenni magát, ha az inspirációk és történetek izgalmas elegyét hozza létre.

TOMCSANYI

Mikor ébredtél rá, hogy designer szeretnél lenni?

17 éves voltam, Amerikában jártam gimnáziumba, ahol nem volt kötelező minden tantárgyat felvenni, ezért az órarendem nagy részét festés, rajzolás és szobrászat töltötte ki. Nagyon élveztem, és akkor már tudtam, hogy szeretném, ha a mindennapjaimat kitöltené a művészet. Aztán amikor az egyetemre felvételiztem, még az volt bennem, hogy lakástextileket szeretnék tervezni, majd nem volt elég a síkban való gondolkodás, és inkább a ruhatervezés felé fordultam.
Mik vagy kik a legfőbb inspirációs forrásaid?

Fő inspirációm a kelet-európai poszt-szocialista időszak vizuális, öltözködési és tárgykultúrája, kollekcióimban mindig ennek az időszaknak valamely elemét értelmezem újra és helyezem a mai modern divat kontextusába.

Mesélj a nőről, illetve férfiről, akinek tervezel!

Elképzelt vásárlóm egy nagyvárosi nő, aki nyitott az újra, szeret utazni, érdekli a művészet, a gasztronómia, és a kulturális élet úgy általában. Fontos neki a karrierje, a saját céljai, de ugyanakkor a család is, és az élet feladatai között lazán és céltudatosan lavírozik. A fast fashion márkákkal szemben az őszintébb, fenntarthatóbb, egyedi designer darabokat keresi, van saját stílusa és nem a tömeggel halad.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?

Itthon könnyebb márkaismertséget elérni, mert kisebb a piac, viszont kevésbé fizetőképesek a vásárlók. Külföldön nagyon költséges és nehezebb márkaismertséget elérni, mert a piac nagyon telített és nap mint nap születnek új márkák, viszont a vásárlók kevésbé árérzékenyek.

Mik a hosszú távú terveid a márkával?

Hosszabb távú terveim közé tartozik egy magyar piacra tervezett kollekció és kiegészítők bevezetése, multibrand concept store-unk, a The Garden Studio kínálatának bővítése, a bolt felújítása, valamint fő külföldi piacainkon, Kínában és Japánban a márkaismertség növelése.

Mit gondolsz, milyen módon jelenhet meg a kelet-közép-európai kulturális örökség, identitás egy mai divatmárkánál? Van-e erre szükség egyáltalán?

Mivel az egész márkám erre az inspirációs forrásra épül, így azt kell mondanom, nagyon is lehetséges és életképes dolog a kelet-közép európai kulturális örökség megjelenítése egy kortárs divatmárkán keresztül. Itthon ugyanis egy kollektív emlékezetet frissít fel, mára a múlt megszépült és bájossá váltak azok a dolgok, amiket régen esetleg utáltunk. A külföldiek számára pedig ez egy nagyon érdekes, egzotikus világ, ami a mai divat konformálódásában üde színfoltot képvisel.

BODYMAPS

Mikor ébredtél rá, hogy designer szeretnél lenni?

Mindig is erről ábrándoztam, de mint komoly terv, csak elég későn fogalmazódott meg bennem – aztán jelentkeztem a Képzőművészeti Egyetem Divat szakára. Spontán döntés volt.

Mik vagy kik a legfőbb inspirációs forrásaid?

Folyamatosan inspirál a múlt – bizonyos módon nagyon szentimentális ember vagyok, szeretek visszatekinteni, különösen azokra az időkre, amikor sokat kísérleteztem. a 2018 tavasz-nyári kollekciót a 60-70-es évek színes, vicces időszaka ihlette.

Mesélj a nőről, illetve férfiról, akinek tervezel!

Van, hogy magam árulom a fürdőruháinkat a kis varsói boltunkban, úgyhogy pontosan tudom, kik a klienseink. És nekik tervezek – sok közöttük a szuper inspiráló fiatal nő, gyakran fiatal anyukák, akiknek fantasztikusan szervezett az életük és nagyon boldogok. Ez mindig lenyűgöz.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?

Az Internet úgy lekicsinyítette a világot, hogy nem hinném, hogy olyan nagy különbség lenne magában a tervezési folyamatban – attól függetlenül, hogy hol élsz. De az ipar más. És ez egyben előny és hátrány. A jó oldala az, hogy most formálódik – legalábbis Lengyelországban – a piac ezekben a pillanatokban alakul és professzionalizálódik, és ebben részt lehet venni. De ugyanakkor szper kreatívnak kell lenned, és nem kapsz ezüst tálcán válaszokat a kérdéseidre.

Mik a hosszútávú terveid a márkával?

Egy csomó nagyon izgalmas terméket fogunk bevezetni – és remélem, hogy hamarosan. A hosszú távú terv az, hogy a globális piacra terjesszük az eladásainkat.

Mit gondolsz, milyen módon jelenhet meg a kelet-közép-európai kulturális örökség, identitás egy mai divatmárkánál? Van-e erre szükség egyáltalán?

Engem nagyon is isnpirál a lengyel örökség. Még vintage lengyel nyaralós képeket is gyűjtünk, hogy ihletet merítsünk belőlük (a website-unkon találtok is erről egy galériát #bodymapsmemories hashtag alatt. Nagyon különlegesek, főleg, ha belegondolunk, hogy nem sok minden volt elérhető a 60, 70 és 80as években Lengyelországban, és az embereknek muszáj volt feltalálni magukat. Végül pedig – és azt hiszem, a divatban az a legfontosabb, hogy személyes legyen – az örökség bennünk él.

JIRI KALFAR

Mikor ébredtél rá, hogy designer szeretnél lenni?

Elégé későn és spontán módon történt a felismerés. Nem tanultam iskolában a divattervezést. Képzett balettáncos vagyok. Akkoriban New Yorkban éltem, és haza akartam jönni Prágába. Modellkedtem, de ez nem elégített ki. A balettnak köszönhetően tökéletesen ismertem az emberi testet, és a divat mindig nagyon izgatott. 23 éves voltam, és 8 évet addigra külföldön töltöttem. Mindig is kreatívan gondolkodtam és végül szerettem volna mindazt az inspirációt, amit addig gyűjtöttem, valamilyen kézzel fogható produktumba önteni. Úgy döntöttem, készítek egy divatkollekciót, órákat vettem, megtanultam a mesterség alapjait. A Prágai Divathéten be is mutattam a kollekciót, és kedvező visszajelzéseket kaptam rá. Sok idő, tapasztalat és elkötelezettség kellett hozzá, hogy teljességében meg tudjam érteni, merre szeretném vezetni a márkát, de úgy vélem, designernek lenni azt jelenti, hogy az ember folyamatosan kihívások elé állítja magát. Folyamatosan fejlődni kell.

Mik vagy kik a legfőbb inspirációs forrásaid?

Minden egyszerre. Néha egészen eláraszt az ihlet, és túl sok. Sosem tudok csupán egyetlen forrásból inspirálódni, bohém vagyok, lélekben egy utazó nomád. Szeretem az operát, de a rockzenét is. A múltba tekintek és elképzelem, milyen lesz a jövő. Követem a politikát, de Dosztojevszkijt olvasok. Ez érdekel, a sokféleség, egyedül a minimalizmus untat. A élet ahhoz egyszerűen túl rövid!

Mesélj a nőről, illetve férfiról, akinek tervezel!

Erős, egyedi, hatásos. Azt szeretném, hogy a többi ember kicsit tartson tőlük, mert ki tudnak emelkedni a tömegből. A szerepüktől. Amiért ki tudják fejezni magukat. A ruhák kéz a kézben járnak a személyiségükkel, nem vesznek el belőle. Azt szeretném, ha a klienseim nem elbújnának a ruhák mögé, hanem csak fokoznák a karakterességüket.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?
Nehéz megmondani. Sokkal kozmopolitább társadalomban élünk most. Különösen prágaiként, amiről azt mondják, a határon áll Kelet és Nyugat között, Európainak vallom magam. Kijevben és Londonban is bemutattam a kollekciót. Nincsenek is olyan messze egymástól. De közben mégis érezni a különbséget abban, hogyan látnak téged ezen a két helyen. Ukrajnában gyakran nyugatinak tekintik a cseheket, a britek meg azt mondják, kelet-európai vagy. Számomra ez nem jelent semmit. És azon kívül, hogy a világ sokkal nyitottabb, mint régen, a digitális korban élünk, ahol az internet mindenhol és mindenben felnyitotta a határokat.

Mik a hosszú távú terveid a márkával?

Fejlődni és keményen dolgozni. Nagyon ambiciózus ember vagyok, úgyhogy a csillagos ég a határ.

LAFORMELA

Mikor ébredtetek rá, hogy designerek szeretnétek lenni?

Cseh, illetve szlovák kisvárosból származunk, a liberec-i egyetemen ismertük meg egymást. Ezek a tények tükröződnek a kollekcióinkban. Emlékeket idéz: a ’90-es évek iránti nosztalgiát, a színek sokféleségét. Mivel mindig is valami mást, specifikusat és eddig ismeretlent akartunk létrehozni, elkezdtük a saját projektünket, a LAFORMELÁt.

Mik vagy kik a fő inspirációs forrásaitok?

A szülővárosaink, a gyerekkorunk, a természet. Szeretjük a sportos és funkcionális ruhákat, amikhez szívesen kapcsolunk némi elegáns bájt.

Meséljetek a nőről, illetve férfiről, akinek terveztek!

Olyasvalaki, aki szeret művészi környezetben dolgozni – modell, színész, zenész, vagy épp képzőművész hallgató.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ma kelet-közép-európai designernek lenni?

Fontos megérteni a saját hazánk, illetve Európa divatkultúráját, és profitálni belőle. Csehországban egykor nagyon erős volt a textilipar, és nagy örömmel veszünk részt az újraélesztésében. Nem lesz rövid út. A vásárlókat mindig nehéz meggyőzni a termékedről és annak kvalitásairól, ahogy a befektetőket is. Az előny az, hogy a konkurencia kisebb, és bármelyikünk lehet az első, aki igazán nagy sikereket ér el nemzetközi szinten.

Mik a hosszú távú tervek a márkával?

A víziónk az, hogy a generációnk első cseh-szlovák független divatmárkája legyünk, és szeretnénk, ha nemzetközi porondon is ismernék és várásolnák a ruháinkat. El akarjuk vinni az emberekhez az általunk alkotott divatot az egész világon, és a független, saját véleménnyel bíró életstílust hirdetni.

Mit gondoltok, milyen módon jelenhet meg a kelet-közép-európai kulturális örökség, identitás egy mai divatmárkánál? Van-e erre szükség egyáltalán?

Bizonyosan nagyon fontos, hogy megjelenítsük az örökségünket és azt, hogy hogyan látjuk a külvilágot. Építeni az alapjainkra, és közben követni, mi történik a divatvilágban. A divatot lehet és kell is folyamatosan használni, mint kommunikációs eszközt a kultúrák között.

divat societe

Még több
Divat