Al Ghaoui Hesna: “Ajtókat nyitogat előttünk a sors”

Biztos, hogy fontos tudnunk, mit akarunk 15 év múlva?

Al Ghaoui Hesna: “Ajtókat nyitogat előttünk a sors”
2019.11.10. 08:04

Az ELLE x Société Talks, november 11-én hétfőn 19.00 órától kezdődő eseményén arról beszélgetünk, mi az élet értelme, kinek mi adja a muníciót ahhoz, hogy teljesítse feladatait és meghozza döntéseit. Ott Anna ezúttal Al Ghaoui Hesnával, Peller Mariannal, Dr. Domján Lászlóval és Domján Andrással beszélgetett.

Amit az emberek tudnak rólad, az elsősorban az, hogy sokat és sokszor dolgoztál háborús zónában, ami nyilván azt is jelentette, hogy testközelből érezhetted a halál jelenlétét. Az, amit ott tapasztaltál arról, mi a fontos az életben, mennyire van közel ahhoz, amit mi a kényelmes európai mindennapjainkban gondolunk erről?

Drámai azt nézni, hogyan próbál az emberi elme a valóság talaján maradni, és még akkor is racionális döntéseket hozni, amikor kitör az őrület. Érdekes, mennyire átértékelődnek a kapcsolatok ilyenkor. Egy olyan országban, ahol évtizedeken át háború dúlt, a korábbi esküdt ellenségek is össze tudnak fogni egy külső veszéllyel szemben. Ugyanakkor azt is látni, hogy a félelem és az életveszély akár elképesztő agressziót, pánikot, az ember addigi értékrendjével ellentétes magatartást hozhat. Tulajdonképpen azért kezdtem el a félelemkutatással foglalkozni, mert pont ennek a dilemmája érdekelt, hogy hogyan viselkedünk ezekben az extrém helyzetekben. Sok mindent csak ilyenkor tudunk meg magunkról, akár kiderülhetnek különleges képességeink is. Az életigenlés egyébként még hosszan tartó krízisben is megmutatkozik. Libanonban, mikor mindenki felmenekült a hegyekbe Bejrút bombázása alatt, felköltöztek a szórakozóhelyek is, és a fiatalok csak azért is eljártak bulizni.

 A bátorság lényege tehát az lenne, hogy megmaradjunk magunknak és ne torzítson el minket a félelem?

Szerintem nincs gyáva ember és nincs bátor ember, helyzetek vannak, és az, hogy egyszer egy gyávának titulált viselkedéssel reagálok egy helyzetre, nem jelenti azt, hogy akár hasonló szituációban legközelebb ne viselkednék bátran. Sőt, minden esély megvan rá, hogy az első élményből erőt merítsünk és elgondolkozzunk, legközelebb hogyan lehetne jobban csinálni. Baj, ha nem engedjük meg magunknak a félelmet – ami egy természetes és valid érzés, nem pedig patologikus. A félelmet nem lehet lekapcsolni, és onnantól tudunk jól reagálni éles helyzetben, hogy ezt elfogadtuk. A hüllőagyból érkezik a válasz, mert az felel az ösztönös életben maradási reakcióért. Nem csoda, hogy nem feltétlenül viselkedünk úgy, ahogy kognitív agyunkkal elvárnánk magunktól.

Mit gondolsz a véletlenről és az elrendeltetésről?

Hiszek abban, hogy minden úgy történik, ahogy kell, és abban is, hogy a baj bárhol megtörténhet. Nekem ez a két mottó nagyon sok erőt adott, amikor háborús övezetben forgattunk. És nem azt gondolom, hogy hátradőlhetek és a sors majd úgyis mindent rendez, nincs beleszólásom. Szerintem ajtókat nyitogat előttünk a sors és a mi döntésünk, hogy azokon bemegyünk-e és végigjárjuk-e ezt vagy azt az utat. Bizonyos dolgokon viszont nem tudunk változtatni, ezért kár is rugózni rajtuk.

Neked már összeállt a kép, hogy mik a legfontosabb célok az életben, amiket el szeretnél érni?

Nem, mert én nem hiszek abban, hogy olyan hosszú távú terveket érdemes kitűzni, hiszen abból az lesz, hogy elkezdünk ragaszkodni hozzájuk és esetleg nem vesszük észre az adódó lehetőségeket. Az emberek olyan büszkék rá, hogy tudják, mit akarnak 15 év múlva. Tök jó, csak lehet, hogy mire eljutnak odáig, már nem is érdekli őket, amire régen annyira vágytak.

Mi lenne az első, zsigeri válaszod arra, hogy miért kelünk fel és miért csinálunk bármit egyáltalán?

Ha az ember elkezdi azt az ösztönös érdeklődést és kíváncsiságot követni, ami hajtja, akkor megvan a válasza minden reggel. Nekem is voltak olyan szakaszok az életemben, ahol kiégtem, motiválatlan voltam és úgy éreztem: nincs igazán perspektíva a karrieremben, lehet, hogy soha nem lesz családom, és így tovább, de aztán, hál’Istennek, jöttek a változások. A család mindenképpen értelmet ad az életnek, nem csak a saját, a tágabb is: szülők, nagynénik, nagybácsik. Amikor pedig az embernek saját gyerekei születnek, akkor nincs is ideje azon gondolkodni, hogy mi az élet értelme.

Hogyan viszonyulsz a spiritualitáshoz?

Fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk, de amint kimondom a szót, már megbánom, mert nagyon sok embernek rögtön a percenként 500 forintért gyógyítást ígérő tévés jós jut eszébe róla, vagy az emberek hiszékenységével visszaélő egyházak, ami kár. Én egyre jobban hiszek abban, hogy a spiritualitás és a racionalitás nem választható el egymástól. Egyre több dolog nyer tudományos bizonyítást, amit korábban lila ködösnek gondoltunk volna. Például, hogy hogyan öröklődnek a traumák generációról generációra. Vagy hogy mit tudunk gondolattal megváltoztatni a fiziológiánkban. És a közeljövőben még sok minden fog majd átkerülni a tudomány tárgykörébe a spiritualitáséból.

Kép: 24.hu, Portré fotó: Gálos Mihály Samu

Jegyeket az eseményre ITT tudtok venni

al ghaoui hessna bátorság élet félelem

Még több
Arcok