Marge: “Még nincs kultúrája a vetélés feldolgozásának.”

Vajon mikor veszítjük el az egészséges kapcsolatot a saját testünkkel? - ezt a kérdést járja körbe az ELLE x Société Talks áprilisi 9-i eseménye. A beszélgetésen részt vevő négy nő, Király Linda, Lukoviczki Réka, Marge és Szentesi Éva egyben júniusi számunk címlaplányai is lesznek. Most Marge mesélt nekünk a témában.

2019.04.05. 20:15

Mi a legfontosabb üzenet, amit szeretnél átadni az embereknek a történeteddel?

Régóta szerettem volna nyilvánosan is vállalni a betegségemet és a történetemet, nagyon örülök, hogy erre lehetőségem nyílt, olyan nők társaságában, akik teljesen más életúton, más nehézségekkel megküzdve, mégis ugyanazt az életigenlő vágányt választották, akárcsak én. Szeretném, ha a social média tökéletesség nyomása mellett beférkőzne a realitás és beszélnénk a valós életünkről, érzéseinkről, ha már lehetőségünk van arra, hogy üzeneteket közvetítsünk.

Hogyan változott az évek során a saját testeddel való viszonyod?

Sosem volt számomra középpontban a test. Valószínűleg azért, mert több komoly nemdiagnosztizált betegség itatta át a hétköznapjaimat. Szerencsés alkat vagyok, de a szenvedések hálójában sosem tudtam helyükön kezelni a bókokat. Amióta megismertem és kezelem az autoimmun és APS betegségeimet, sokkal szabadabb és boldogabb vagyok. A testiségem minden szegmense más-más síkba került.

Mi mindent teszel meg naponta (hetente, havonta) a testi és lelki egészségedért?

Az életem végéig tartó kemény és pontos diétán (autoimmun cöliákia) és a minden napos “szurizáson” (APS szindróma véralvadás zavar) kívül, a legfontosabb számomra, hogy kordában tudjam tartani a testem (és itt nem az edzésre gondolok). Rengeteg vizet iszom, válogatott vitaminok bevételére is figyelnem kell (az autoimmun betegségem egyik tünete a felszívódási zavar). Fontos, hogy hagyjak időt a pihenésre, ezt a szót korábban szinte nem is ismertem.

Mik azok a dolgok, amikről szerinted többet kellene beszélni a testtel kapcsolatban? Vagy éppen kevesebbet?

Alapvetően arról kéne többet beszélni, hogy az emberek hogyan érzik magukat. Én nyíltan vállaltam az állapotom, azóta pedig ennek hatására heti átlagban másoknak is tudok segíteni. Elmesélik nekem a testük okozta nehézségeiket. Fontos lenne, hogy jobban figyeljünk egymásra. A környezetünket gondozzuk, akár a növényeinket. Mindenki akkor boldog, amikor virágzó kertben élhet.

Magyarországon 100 megszületett babára 18 spontán vetélés jut. Ez elég magas adat, vajon miért hallgatunk még mindig a témáról?

Sajnos nincs kultúrája a vetélés feldolgozásának. Van olyan barátnőm, aki senkinek nem mondta el évekig, hogy min ment keresztül. Arról sem esik szó, hogy ha genetikailag nem fejlődik egy magzat és azt mondják az orvosok, kétlik, hogy a várandóságot túléli a baba, mi a teendő és hogyan kéne feldolgozni. Nem vagyok ezzel egyedül és nem is szeretnék ezeknek a traumáknak az egyedüli szóvivője lenni. Ezért kérek mindenkit, hogy aki átment ezen a traumán, osszon meg egy képet magáról és használja a #avetélésnemtabu hastaget. Ismerjük meg egymás történeteit, ugyanis tényleg minden 8. baba nem most szeretne megszületni.

Több vetélést is át kellett élned. Számít, hogy keresztülmentél már a szörnyű élményen abban, hogy hogyan küzdöttél meg vele újra és újra?

Minden vetélésem és műtétem arra világított rá, hogy nem én döntök. Nagyon apró vagyok a világegyetemben, univerzumban, a sorsban. A magzatoknak anyaméhben lakó kisbabáknak is megvan a maguk életútja. Ez sajnos nem feltétlenül egyezik azzal, amit én elvártam volna tőlük, vagy akár magamtól. Nagy a nyomás, hogy “kitudom e hordani, ennyi nyavalyával “. Élő példám Alfonz és a pár hét múlva születendő, hasamban lakó Leopold. Megpróbáltam elfogadni a sorsom, és azt, hogy nem minden lélek szeretne, vagy tud még megszületni. Nekik ennyi volt a dolguk magukkal és velem is. Ugyanannyira vagyok hálás ezért is, mint minden hozzám közel álló embernek mindenért. Meg kell tanulni elengedni. Aki menni akar, nem szabad visszafogni, hanem szeretettel és tisztelettel kell útjára engedni. Nem rendelkezhetünk senki, még a magzatjaink, gyermekeink felett sem.

“A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben felnevelni és szabadságban elbocsátani”. (Rudolf Steiner)

Marge-dzsal az április 10-én megjelenő számban olvashattok hosszabb interjút, az Elle x  Societe Talks április 9-i eseményén pedig élőben is meghallgathatjátok gondolatait a témával kapcsolatban!

elle talks elle x societe talks interjú marge societe testmesék

Még több
Arcok