Melinda Gates: Ablakok a világra

Bill Gates felesége keményen küzd azért, hogy elősegítse a nők előretörését szerte a világon, és ezt mostanában leginkább a fiatal afrikai nőkre fókuszálva teszi. Férjével közös alapítványukról és arról is beszélt, miért otthon kezdődik a nők felemelkedése

2018.12.04. 13:35

Amikor Melinda Gates már háromgyermekes anya volt (a legkisebb lánya, Phoebe Adele Gates most 16 éves), észrevette, hogy mindig ő marad utolsónak a konyhában, és ő mosogat el vacsora után. Feltette magának a kérdést, ez vajon hogyan lehetséges. Férje, a Microsoft-alapító Bill Gates egyébként tisztességes társa volt, aki épp azzal okozott meglepetést a lányuk, Jennifer óvodájában, hogy a hét két napján ő vitte el a kislányt, érvénytelenítve ezzel az összes többi apuka kifogásait.

Melinda, aki korai úttörőnek számított a férfi dominálta tech iparágban (a Microsoftnál dolgozott projektmenedzserként, mikor megismerte Billt, és kezdetben elutasította a férfit), úgy érezte, kell valami trükk, hogy feloldja ezt  az otthoni ellentmondást. „Végül ezzel a szabállyal álltam elő: senki nem hagyja el a konyhát, amíg anya nem hagyja el a konyhát – mondja Melinda. – Képzeljék csak el, mi történt! Azóta mindenki azt kérdezgeti, mit csinálhat, hogy mielőbb szabadulhassanak. És én is 15 perccel korábban végzek, ami igencsak boldoggá tesz.”

Ha egy hipertehetős amerikai nőnek komoly tárgyalásokba kell bocsátkoznia napi 15 perc szabadidőért, akkor mekkora lehet a tét egy nő számára Afrikában, ahol a Bill és Melinda Gates Alapítvány a nemi egyenlőségért harcol 2000-es megalapítása óta? Ez lényegében ugyanaz az univerzális vita, csak épp más földrészen (ámbár az időbeli kihívások nyilvánvalóan sokkal  drámaiabbak a szegénységben élő afrikai nők számára). Gates külföldi útjai – először 1993-ban ment Afrikába – mindig hatottak a saját otthoni szerepeiről alkotott véleményére is, mert úgy látja, a kihívások, amelyekkel az afrikai és az amerikai nők szembenéznek, nem is különböznek olyan nagyon sokban egymástól. Egy nemrég tett utazásán arra kért afrikai párokat, hogy válogassanak szét kártyákat aszerint, a háztartásban, illetve a házi gazdaságban mi mindent tesz a nő és a férfi. „Minél tovább ültünk ott, annál dühösebbek lettek a nők. Volt náluk vagy 45 kártya, míg a férfiaknál talán 5… ez elég zavarba ejtő. Eleinte a férfiak sokat nevetgéltek. El sem hitték, hogy ilyen keveset dolgoznak.” Ám végül, teszi hozzá Gates, ezek az egyrészt kellemetlen, másrészt öntudatra ébresztő pillanatok nagyobb átláthatósághoz és változáshoz vezettek.

Kenyai diákok

Azzal a céllal, hogy ezt a tudatosságot világszerte terjesszék, a Gates Alapítvány nemrég adta ki a második Goalkeepers Data Reportot (nagyjából: Célorientált Adatjelentés – a szerk.) 2015-ben Gatesék alapítványának kezdeményezésére a világ vezetői megegyeztek 17 globális célban a fenntartható fejlődésért, hogy 2030-ra egy jobb világban élhessünk. A jelentés évről évre követi a célkitűzésekkel összefüggő haladást és a kitűzött határidőig jelentkező kihívásokat. Az idei jelentés a fiatalokra koncentrál, főképp Afrikában, ahol a kontinens lakosságának közel 60%-a 25 év alatti (Európában ez az arány 27%). A jelentés kiáll amellett, hogy ha most invesztálunk ebbe az emberi tőkébe, különösen az egészségügy és az oktatás terén, akkor a fejlődés hatalmas potenciálját szabadíthatjuk fel. „A szub-szaharai Afrikában az ilyen típusú befektetések majdnem 90%-kal lennének képesek fokozni a gazdaság növekedését 2050-ig, sokkal nagyobb esélyt adva annak, hogy a legszegényebb országok képesek legyenek kilábalni a stagnálásból, és India vagy Kína útját követhessék” – fogalmaznak.

Bár a jelentés most a fiatalokra koncentrál, a nemi egyenlőség, amely az ENSZ egyik fő célkitűzése is, folyamatos téma. Otthon Melinda Gates még mindig dolgozik rajta, hogy mindkét szülő egyformán beleadjon a közösbe. „Egyes teendőkért Bill nem igazán lelkesedett, amikor beszéltünk róla, de az ember megtanul túllendülni ezeken a nehézségeken. Azután azt vesszük észre, hogy mindketten jobban érezzük magunkat és a szerepünk, nem az történt, hogy anyu többet törődött velük, apu meg kevesebbet.”

A Goalkeepers Report olyan figyelmet szentel a nők helyzetének, amit Gates haladóbb elvek és erősebb fókusz mentén fogalmazott meg, mint tehetős nőtársai általában. Mint a családtervezés és a fogamzásgátláshoz való hozzáférés kifejezett támogatója, Melinda prioritásai nagyon is egyértelműen kirajzolódnak a jelentés rendszerezésében: a Családtervezés, HIV, Oktatás és Gazdaság részekben.

(…)

Sokak számára Afrika óriási problémái megoldhatatlannak tűnnek, és térben túl távolinak is ahhoz, hogy igazán számítsanak nekik. De Melinda Gates szerint ha az ember afrikai szülőkkel beszélget, a legszegényebbektől a leggazdagabb városok lakóiig, kiderül, hogy most már nagyjából ugyanannyi lány jár iskolába, mint fiú, ami magában hordozza a lehetőséget, hogy a kontinens hamarosan nagy átalakuláson essen át. Ha ennek a korcsoportnak az egészségét és oktatását prioritásként kezelik, a szegénység Afrikában csökken, ahogyan a klímaváltozás és a politikai instabilitás, az erőszak és a nemek közötti egyenlőtlenség is. Ez az értéke annak, ha humán tőkébe fektetünk, emellett pedig fizikai infrastruktúrába, ami a gazdasági növekedés általános befektetési módszere. Az adatok azt mutatják, hogy egyenes az összefüggés az egészségügy, az oktatás színvonala és az egy főre jutó GDP között. „Nagyon sokan látják még a régi módon Afrikát – mondja Gates. – Amikor azonban ott van az ember a terepen, a lendület és a leleményesség érzékelhető. Csodálatos hely, és a megfelelő befektetésekkel az ottaniak képesek lesznek a felemelkedésre.”

Nincs olyan ország vagy régió, amin ne lehetne segíteni, állítja Gates. „Vegyük csak Dél-Koreát. Számos befektetés után mostanra high-end ország lett, amely a világ többi részének nyújt segítséget.” Vietnám és alapfokú oktatási rendszere egy másik sikertörténet. Annak ellenére, hogy az ország GDP-je 27-szer alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké, a vietnámi tizenöt évesek jobban teljesítenek az amerikai és brit diákoknál a természettudományok, matematika és az általános műveltség területén. Az ott született író-filantróp, Cat Thao Nguyen a Goal­keepersben megjelent jelentése szerint az általános iskolai részvétel gyakorlatilag 100%-os. Indiában szintén drasztikusan megváltozott az oktatás tájképe a 6–14 évesek körében. Ma a beiratkozási arány 97%-os, ami óriási különbséget jelent 2000-hez képest.

Melinda Gates ajándékokat kap a diákoktól a Sudha Varghese tartománybeli Prerna iskolában Indiában

Ha azt kérdezzük, mit jelent feministának lenni 2018-ban, Gates így válaszol: „Azt jelenti, hogy minden nőnek megadjuk a lehetőséget arra, hogy megtalálja és megmutassa a maga hangját ezen a bolygón.” Egy korábbi korszakban egy nő, aki előrehaladt a ranglétrán a politikában vagy az üzleti életben, nem feltétlenül tudta nyitva tartani az ajtót más nőknek, hogy kövessék őt. De ma „a fiatal feministákat, akikkel találkozom, érdekli mások felemelkedése is, nem csak a sajátjuk. Nem elég egyetlen nő egy vállalati tanácsba. De amikor már három nő ül egy tíztagú testületben, elkezdődik a változás”. Ami jó a nőknek Angliában vagy Franciaországban, az jó a nőknek a vidéki Afrikában és az indiai falvakban, és ez fordítva is igaz. „Amikor a nők egyesítik az erejüket, képesek kikövetelni a jogaikat. Kiharcolni, hogy az erőszaktevőt bíróság elé állítsák, vagy hogy az egészségügyi szolgáltatások eljussanak a falujukig.”

(…)

írta: Valeria Bessolo Llopiz és Margaret Wappler, fotó: Jason Belle for Gates Archive, 2018

A teljes cikket az ELLE magazin 2018. decemberi számában olvashatjátok!

bill gates melinda

Még több
Arcok