Karl Lagerfeld egy napja

20 napilap, 10 doboz diétás kóla, 7 óra alvás… és hatalmas adag attitűd!

Karl Lagerfeld egy napja
2018.01.09. 16:21

Reggel 8:00

Hét órát alszom. Ha hajnal kettőkor fekszem le, akkor kilenckor kelek fel. Ha éjfélkor kerülök ágyba, akkor hétkor kelek. Nem kelek fel korábban – a ház darabjaira eshet szét, én akkor is végigalszom a hét órát. Egy hosszú, földig érő, selyemszövet inget viselek az alváshoz, melyet a Hilditch & Key készített számomra Párizsban egy 17. századi éjszakai viselet alapján, melyet a Viktoria és Albert Múzeumban láttam.

Felkelés után az első dolgom, hogy megreggelizek. Az orvosom összeállított számomra két protein shaket, melyek csokoládé ízesítésűek és természetesen cukormentesek – ezeket iszom és hozzá párolt almát eszem. Csupán ennyit. Reggelente mást nem szeretek magamhoz venni. Soha nem iszom forró italokat, nem szeretem őket, ami nagyon fura. Diétás kólát iszom attól a perctől kezdve, hogy kikeltem az ágyból egészen addig, amíg ágyba nem kerülök. Az éjszaka közepén is ihatok, akkor is tudok aludni. Nem iszom kávét, nem iszom teát, nem iszom semmi mást.

Főleg reggelente olvasok. Van egy kifejezetten erre a célra kialakított baldachinos ágyam közel az ablakhoz, ahonnan rálátok a Louvre épületére és a Szajnára. Csak olvasok, belenézek könyvekbe, vázlatokba. És ábrándozom – az ábrándozás nagyon fontos. Éjszaka ott vannak az álmaink, de én nem álmodom túl sokat. Francia, angol és néhány amerikai és német lapot olvasok. A Women’s Weart elég gyakran, de a printet jobban kedvelem.

Délelőtt 11:00

Megcsinálom a hajam, mert nem szeretem, ha a szemembe lóg, amikor vázlatokat készítek. A hajam nem kifejezetten fehér, hanem inkább szürkés árnyalata van, de nem szeretem ezt a színt, ezért a Klorane száraz samponját használom, amitől szép fehér lesz. Ez legjobb megoldás, mert így legalább mindig tiszta a hajam.

Ebédidőig nem fürdök és nem is öltözöm fel, mert piszkos munkát végzek: festek, színekkel dolgozom. A hálóingemet viselem, ez egyfajta munkaruha is, aztán megy a mosásba. Mindenemet naponta lecserélem, az ágyneműt, a hálóinget, a köntösömet. Szeretem, ha minden mosható, magamat is beleértve. Szeretem az antik csipkét, az antik ágyneműket, a gyönyörű steppelt ágytakarókat, de mindent csak fehérben. A fehér színnel nem lehet semmit elleplezni. A legtöbb ember nem használ ilyen jellegű ágyneműket, mert nagyon bonyodalmas és drága a tisztításuk. Pedig mekkora élmény, amikor minden este egy gyönyörű ágyban, gyönyörű párnák és paplanok közt hajtjuk álomra a fejünket a frissen vasalt hálóingben, és minden makulátlanul tiszta. Ez maga a tökéletesség.

Amikor kész vagyok, befekszem a fürdőkádba, ha valójában tudni szeretnék. Korábban a Shu Uemura termékét használtam, amit nagyon szerettem, de már nem gyártják többé, így találtam rá egy francia készítményre, amely lágyítja a vizet, legalább száz éve létezik. Egy fél üveggel teszek belőle a fürdővízbe. Utána edzek, de csak csak nagyon keveset, mert az orvosom szerint nincs rá szükségem. Fiatal koromban sokat edzettem, és amit fiatal korban megteszünk, az meg is marad. Tehát nekem nincsenek problémáim szemben azokkal, akik későn kezdték a testgyakorlást. Nagyon rugalmas vagyok, nincs semmi gond.

Soha nem ebédelek, ha mégis, megkérem, hogy hozzák ide. Nekem tulajdonképp két házam van. Ebben a házban alszom és dolgozom, de van egy másik házam két és fél méterrel odébb az ebédek, vacsorák és találkozók számára. Ott van a szakács is, meg mindenki más. Nem szeretném, ha itt lennének. Annak ellenére, hogy ez egy hatalmas hely, én egyedül szeretek lenni. Ha szeretnék valamit, akkor felhívom a személyzetet, akik a szomszédban vannak és átjönnek. A stúdió és az irodám a szomszédban vannak.

Délután 4:00

Van két sofőröm és számos autóm. Az egyik sofőröm végzi a bevásárlásokat reggelente, és ő hozza nekem az újságokat. A másik, Sébastien, aki egyébként a személyi titkárom is, reggelente szabad, és délutántól késő estig dolgozik nekem. Útban a Chanel stúdió felé szeretek körülnézni, szeretek Párizsban nézelődni. Sose unom meg Párizst. Nagyon sok ember egész nap a telefonján lóg, ők már nem vesznek észre soha semmit. Ez így igaz. Én szeretek megfigyelni dolgokat. Innen a Galignaniba megyek, a kedvenc könyvesboltomba, aztán a Chanelhez, majd pedig a Colettehez, és néha napján a Dior férfiüzletébe. Nem megyek el túl sok üzletbe.

Délután 5:00

A stúdióba késő délután érkezem meg. Öttől este nyolcig, fél kilencig vagyok bent. Nagyon gyors és jól szervezett vagyok. Ahogy a vázlatokat készítem, ahogy dolgozom. Este vagy reggel szeretek dolgozni, vagy a hétvégéken, aztán pedig elküldöm az az anyagot. Nem vagyok ott a stúdióban, amikor a ruhákat készítik – ezekben nem veszek részt. A munkám nagyon konceptuális.

Este 9:00

A vacsora attól függ, milyen napom van. Nem megyek el túl gyakran otthonról, mert mindig késében vagyok, valamint túlságosan elfoglalt, és túlságosan érdekel a munkám ahhoz, hogy folyton készen álljak a társas estekre. Ennek vége – azok az emberek, akikkel korábban szórakozni jártam, vagy halottak, vagy egyéb módon nem léteznek többé. Néha elmegyek a La Maison du Caviarba, de legtöbbször a Rue des Saints-Pères-I házban vacsorázom és aztán hazajövök. Utálom azt a szót, hogy rutin. Amit leginkább utálok az az, amikor nézned kell az órádat és sietve kell átöltöznöd a vacsorához, ha épp egy fontos vacsorára tartasz. A vacsora fontos, sosem lenne szabad kihagyni, de már kicsit belefáradtam ebbe. Annyit csináltam már életemben.

Az esti lecsendesedés is attól függ, hogy mennyire vagyok épp fáradt. Néha olvasok egy kicsit. Később játszom a macskámmal, Choupettel. A macskám mindig otthon marad, amikor elutazom, a személyzetem gondoskodik róla addig. A macskák nagyon nemesek és kifinomultak. Ö nem megy ki az utcára, nem megy el más helyekre. Ő egy elkényeztetett hercegnő.

A cikk 2012-ben készült a Harper’s Bazaar számára.

egy nap karl lagerfeld

Még több
Arcok