Kováts Adél – Az érzékeny diplomata

Forrponton lévő témák, GPS-vezérelt életek és a gyermeki önfeledtség pillanatai. A színházigazgatóként második évadát megkezdő Kováts Adéllal beszélgettünk.

Kováts Adél – Az érzékeny diplomata
2017.09.11. 12:40

ELLE: „A színésznő legyen nagyon nő, de azért ne legyen agyatlan. Persze az sem jó, ha túl okos. És eszébe ne jusson kioktatni a férfiakat” – mondta néhány éve egy interjúban. Most, színházigazgatóként mennyiben cizellálná az akkori gondolatait?
Valóban, ez a kérdés azóta csak bonyolódott. Amikor eldöntöttem, hogy pályázni fogok a Radnóti Színház igazgatói posztjára, egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy női vezetőként milyen nehézségekkel fogok majd szembesülni. És különösebben azon sem, hogyan küzdök meg azzal a kettős helyzettel, hogy a társulat színésznőjéből annak vezetője is leszek. Én azt látom, hogy ebben az országban a nőknek minden területen többet kell teljesíteniük, egy női vezetőnek például érdemes elfogadóbbnak és találékonyabbnak lennie férfi társainál. Mert amíg a férfiak egy az egyben képviselhetik a véleményüket, egy nőnek a még mindig jelen levő, mindkét nemben élő beidegződések miatt pluszelvárásoknak kell megfelelnie, és határozottabban bizonyítania a rátermettségét. Vallom, hogy az ember csak önazonosan tud hosszú távon jól működni, ez alapvető őszinteséget feltételez. Egy vezetőnek azonban ezt diplomáciává kell emelnie, és ez genderfüggetlen.
ELLE: Volt kishitűség önben a vezetői alkalmasságával kapcsolatban?
Kishitűség nem volt, de a kétely és a dolgok folyamatos megkérdőjelezése megkerülhetetlen. Az eltelt egy évben rengeteget tanultam magamról, hiszen a személyiségem egy új helyzetben mérettetett meg, és a két feladatkör sokszor eltérő készségeket kíván. Egy színésznőnek nagyon is jót tesz, ha érzékeny és nyitott, egy vezetőnek viszont éppen hogy a zsilipek felépítését kell megtanulnia: feladatokat osztani, és talán nem szerencsés az sem, ha észreveszi mások minden rezdülését. A színészet egyszemélyi felelősség, az igazgató mindenkiért felel.
ELLE: A színészetére volt hatással az új posztja? Az egyik szerepe meztelen jelenetének próbáin például nem mérlegelte, hogy itt egy igazgató áll majd pőrén a nézők előtt?
Ha nekem egy pillanatra is eszembe jutna a színpadon, hogy egyébként igazgató is vagyok, azzal mindennek vége lenne. Én ott színésznő vagyok. És pont.
ELLE: Vezetőként mit tolerál nehezen?
Amikor nem tapasztalok őszinteséget. És nagyon rosszul tűröm, ha valamit nem lehet azonnal megoldani.
ELLE: A programjában forrponton lévő társadalmi kérdésekkel foglalkozó darabokat ígért, amit a tavalyi évad legfontosabb előadásában, a háború következményeiről és a menekülőkről szóló Futótűzben már biztosan megkaptunk, és elnézve a jövő évad tervét, hasonlóakra számíthatunk. Előzetesen inkább kérdései vagy már határozott válaszai is vannak a témákkal kapcsolatban?
Egy évad kialakítása nagyon összetett tervezést igényel, de a vezérelv egyértelműen az, hogy az alkotótársakkal mit gondolunk a világról, és milyen szeletét tartjuk fontosnak megmutatni belőle. Hogy ezután a rendezők a választott művekben milyen fókuszpontot találnak meg, az csakis rajtuk múlik, és ha vannak is a darabokról markáns gondolataim, nyilvánvalóan semmilyen olvasatot nem erőltetek rájuk. A hatalomvágy klasszikus drámája, a III. Richárd esetében azt hiszem, nem kérdés az aktualitás, ahogy az Ádám almái című film adaptációjánál sem, amelyben a másság, az elfogadás és valamiféle hitrendszerhez való kapcsolódásunk kérdései állnak a középpontban. Az Üvegfigurák családtagjai a szegénység, a beszűkült életterek és a lehetőségek kétségbeejtő korlátai közül próbálják magukat kirángatni, Závada Pál Egy piaci nap című regényének dramatizált változata pedig a kibeszéletlen, feldolgozatlan múlttal foglalkozik, ami a magyar társadalomnak különösen sajátja.
(…)

A teljes interjút az ELLE magazin 2017. októberi számában találjátok. 

Patakfalvi Dóra

Fotó: Emmer László • Styling: Csík Melinda, Smink: somogyvári Dóra, Haj: Telenkó Ábel

kováts adél radnóti miklós színház

Még több
Arcok