Michel Houellebecq: Az irodalom Karl Lagerfeldje

Azt mondják róla, embergyűlölő. A Jean-Louis Aubert-rel közös dala, Guillaume Nicloux filmje, a versei és az Elle-nek adott interjúja alapján azonban Michel Houellebecq inkább nagyon is gyengédnek tűnik.

Michel Houellebecq: Az irodalom Karl Lagerfeldje
2017.07.13. 12:52

A fotózásra hozza a saját állandó sminkesét, szépen felöltözik, megfésülködik. „Kicsit Françoise Saganra emlékeztetek, nem?” – nevet. Szellemes, szívesen válaszol a kérdésekre, sármos, és láthatóan örül, hogy az utóbbi években sok dolga volt: szerepelt Guillaume Nicloux Michel Houelle­becq elrablása című filmjében, készített egy albumot Jean-Louis Aubert-rel, aki 16 versét zenésítette meg, dolgozik egy regényen és egy saját versantológián. A verseiben romantikus, szívesen beszél szerelemről, hódításról, alkotásról – és saját magáról, amit egyébként ritkán tesz meg. Találkozás egy lefegyverzően őszinte férfival.

Elle: Az az ember benyomása, hogy szívesen dolgozik Jean-Louis Aubert-rel.

Michel Houellebecq: Igen, és ez váratlan volt, mert előtte nem ismertük egymást személyesen. Küldött egy mailt, ami aztán egy hosszú levelezés első állomása lett. Carla Brunitól kapta meg a címemet. Jean-Louis vidéki házában dolgoztunk, ahol nagyon-nagyon jó minden, mondhatom, hogy paradicsomi. Ő elképesztően kedves, azt nem tudom, hogy én is olyan kedves vagyok-e, de mivel elképesztően elégedett vagyok, ez végzetesen jóindulatúvá tesz, az biztos.

Elle: Nem lehet, hogy kedvesebb, mint amilyennek gondolják?

MH: Hát de, az lehet.

Elle: És kevésbé ironikus is – a verseiből legalábbis ez szűrhető le.

MH: Nem nagyon hiszek sem az iróniában, sem a humorban a versek esetében, talán néha az illetlenségben. A költészet nem arra való, hogy nevessünk, hanem hogy lebegjünk.

Elle: Romantikusnak is látjuk, ezzel egyetért?

MH: Igen. Erről egyébként az is árulkodik, hogy a lány, akit megkértem, hogy előszót írjon a verseimhez, a 19. századdal foglalkozik, a kedvenc irodalmi korommal: ez a romantika kora. Ha az ember nem romantikus, akkor az olyan, mintha tagadná a szerelem létezését. Pedig a szerelem azért valami.

Elle: Voltak szerelmi csalódásai?

MH: Igen.

Elle: Hogyan vigasztalódott meg?

MH: Többféle módszer létezik erre. Furcsa módon a Baudelaire által ajánlott eljárás a leghatásosabb: az utazás. A kábítószer nem működik hosszú távon, az alkohol még kevésbé.

(…)

Interjú: Olivia de Lamberterie

A teljes cikket az ELLE magazin 2017. augusztusi számában olvashatjátok.

houellebecq irodalom

Még több
Arcok