Trokán Nóra: Menekülés a civilizációból

Az ember nem tagadhatja meg a természetes közegét – állítja Trokán Nóra, aki gyerekkora óta jól ismeri a nomád életmódot. A színésznővel a tanyasi élet szépségeiről, a civilizált világ felelősségéről és DiCaprio hitelességéről beszélgettünk a sóskuti lovardában.

Trokán Nóra: Menekülés a civilizációból
2017.06.30. 12:14

ELLE: Tulajdonképpen mikortól számíthatjuk az elköteleződésedet a természet mellett?
Már gyerekként is minden szabadidőmet a zöldben akartam tölteni. A testvéremmel egy budapesti lakótelep kertvárosi részén nőttünk fel, ahol a házunkkal szemben lévő, vadul burjánzó üres telek felfedezése volt a kedvenc szórakozásunk. Vagy ha éppen nem a „bozótban”, akkor egymás kertjében lógtunk, és akár órákat üldögéltünk a cseresznyefákon. Aztán amikor a szüleim válása után anyukám új életet kezdett egy tahitótfalui tanyán, ezek az élmények megsokszorozódtak. Az ott töltött hétvégéken és nyarakon megismerhettük az igazi nomád életmódot: megtanultunk állatokat tartani, lovagoltunk, tejet fejtünk, és egyszer egy kecske ellését is levezettem. A legtaszítóbb munkáktól sem riadtunk vissza: volt, hogy egy hatalmas esőzés után mezítláb mertük
az istállóban a térdig álló trágyalét. És mégis, az egész elképesztően idilli volt. Emlékszem például, egy alkalommal a Dunában fürödtünk, amikor hirtelen elszabadultak a lovak, mi pedig fürdőruhában rohantunk utánuk és pattantunk fel a hátukra. Vagy amikor éjjel a tűz mellett figyeltük, amint levágtatnak a folyópartra.
ELLE: És mi maradt mára az idillből?
Mivel megbolondulok, ha egy napnál többet kell töltenem a városban, muszáj szinte mindennap beiktatnom azt a másfél órát, amikor a kutyámmal kettesben kijövünk ide Sóskútra: ilyenkor lenémítom a telefonomat, kilovagolok Táncossal, vagy csak kifekszem a dombra, és próbálom újra felölteni magam. Szerintem az ember nem tagadhatja meg a természetes közegét – miközben van olyan barátom, aki bestresszel, ha öt kilométeren belül nem talál civilizációt. Pedig ha valaki egyszer ráérez a természettel való igazi kapcsolatra, azt nehéz elfelejteni. A Szentendrei-szigeten rendszeresen tartottunk gyerekeknek nomád táborokat, akik már az első napon lerakták a videojátékaikat, és egy hétig eszükbe sem jutott elővenni őket, inkább segítettek ők is merni a sáros trágyalét. Biztos vagyok benne, hogy nekik is máig meghatározóak ezek az élmények.
ELLE: Táncossal milyen a kapcsolatotok?
Csodálatos. Három éve tanulom vele a közös kommunikációt és a szabad­idomítást, ami tulajdonképpen a suttogó módszer. A lovak a vészhelyzetekre különösen érzékeny zsákmányállatokként ugyanis jól kiszámítható testbeszédet használnak, hogy kimutassák a félelmüket, a dühüket vagy a bizalmukat, és ha ezt megismerjük, akkor ugyanolyan együttműködés alakítható ki velük, mintha mi lennénk a ménes vezetője. De ezt csakis hihetetlen magabiztossággal lehet náluk elérni. Ha nem vagy elég határozott, esetleg agresszívan közeledsz a ló felé, azt azonnal megérzi, és nem csatlakozik hozzád. És az a fantasztikus, hogy ezt nem lehet elkamuzni. A lovak türelemre, magabiztosságra és érzékenységre tanítanak, és arra, hogy erőszakkal semmit nem lehet elérni.

(…)

Patakfalvi Dóra

Az interjút teljes terjedelmében az ELLE Planet különkiadványban olvashatjátok

elle planet Trokán Nóra

Még több
Arcok