A parlament női arca

Valamennyi parlamenti képviselőnőnek feltettük ugyanazt a négy kérdést, amelyből kiderül, mit tartanak a legfontosabbnak a munkájukban.

A parlament női arca
2014.04.02. 15:25

KÉRDÉSEK

1. Melyek azok a legnagyobb kihívások, amelyekkel egy magyar nőnek 2013-ban meg kell küzdenie? Melyek azok a tényezők, amelyek leginkább megnehezítik vagy befolyásolják a magyar nők életét?

2. Ha lehetősége lenne, hogy egy törvényjavaslatot keresztülvigyen, mit tartana a legfontosabbnak?

3. Tud-e a történelemből olyan nőalakot mondani, aki az ön számára példakép? Miért?

4. Mit tart képviselői munkájában a legnagyobb személyes sikerének?

Ertsey Katalin (LMP)


1. Mind a mai napig a legnehezebb a munka és a család összehangolása, a kisgyerekes anyák visszatérése a munkaerőpiacra. A családon belüli munkamegosztás igazságtalansága, a rugalmas munkavégzési formák hiánya és a nappali gyerekelhelyezés nehézsége a legtöbb nő számára mindennapos, sokszor kilátástalan küzdelem, és ez alól nem kivétel a parlamentben dolgozó, mindössze 9%-nyi nő sem, akik naponta szenvednek a családbarátnak éppen nem nevezhető körülmények és tervezhetetlen időbeosztás miatt.

2. A választójogi törvénybe iktatnám a kötelező, átmeneti női kvótát, amíg a női képviselők aránya el nem éri a társadalmi arányt. Tarthatatlan, hogy a társadalom fele nő – őket egy 92%-os férfitöbbségű parlament nem képviseli.

3. Gro Harlem Brundtland, norvég politikus, aki háromszor volt miniszterelnök, kormányában jelentős arányban voltak női miniszterek, és sokszínű tehetségére jellemző, hogy ő készítette el az első átfogó ENSZ-jelentést a fenntartható fejlődésről, ami a mai napig meghatározó a zöld gondolkodásban.

4. Az én javaslatomra nevezett ki a kormány miniszteri biztost a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására még 2012-ben, idén pedig elértem, hogy az eredeti, súlyosan hiányos javaslathoz képest jelentősen javuljon a családon belüli erőszak BTK-beli definíciója, és azt is, hogy a 3 éves kortól kötelező óvodai oktatás családi napköziben is teljesíthető legyen. Ez utóbbi két sikerrel többszázezer nő és család életében sikerült változást elérni, és ez óriási öröm a mai helyzetben egy ellenzéki képviselőnő számára.

Dr. Szél Bernadett (LMP)


1. Annyi mindentől függ, hogy mit talál nehézségnek egy nő a mai Magyarországon. Sokszor látom, hogy amit egyik nő mély megaláztatásként él meg, az a másiknak „még belefér”. Nem merjük szóvá tenni? Megszoktuk? Azt látom, ahány egyéni élethelyzet, annyi életstratégia, de egy biztos: sehol sincs könnyű dolgunk. Jó ideje nagyon szomorú statisztikák igazolják, hogy amint gyereke születik egy nőnek, negatív irányban változnak a karrier-esélyei. Mára még rosszabb lett a helyzet. Az új Munka törvénykönyve szabályozásai miatt már a kisgyerekes nőket is kirakhatják a munkahelyükről. Tapasztalataim szerint ez meggyötri a nőket, bizonytalanok lesznek, nem látják biztosítottnak a jövőt ráadásul pont akkor, amikor életük legbensőségesebb, legszebb korszakát kellene megélniük. Számos tekintetben nem könnyű nőnek lenni a mindennapokban sem. Említhetném a kisgyerekkel közlekedő anyák nehézségeit, e téren magam is szereztem bőven tapasztalatot, vagy a munkahelyi diszkriminációt akár, amiről rendszeresen kapok jelzéseket édesanyáktól. A sokáig sokak számára tabuként kezelt családon belüli erőszak ügyében idén hatalmas társadalmi összefogás eredményeképpen végre volt előremozdulás, ebből az LMP is alaposan kivette a részét, de még van hova fejlődni! Egyik legnagyobb probléma, hogy kormányok óta egyik hatalmi erőtér sem vállalta fel a magyar nők nehézségeit, mi ez ellen az álságos magatartás ellen is küzdünk.

2. Magam is beadtam számos fontos és sokak életét megkönnyítő, az ország élhetőbbé tételét szolgáló javaslatot, és pontosan tudom, mit jelentene mindannyiunknak, ha például megvalósulnának a valós rezsicsökkentésről szóló elgondolásaink. A szívem csücske azonban az anonim várandósgondozásról és anonim szülésről szóló törvényjavaslatunk, amit miután az egészségügyi bizottságban tárgysorozatba sem vettek, országgyűlési határozati javaslatként is benyújtottam (ennek az a lényege, hogy a célban egyetértünk, de a megvalósítás kialakítását a kormányra bízzuk). Miután ezt is leszavazták, tudomásul vettem, hogy sokat kell még küzdenem ezért, de egy biztos: a minden statisztika szerint a csecsemőgyilkosságok és az abortuszok számának jelentős csökkentésére képes intézménynek van létjogosultsága ebben az országban. Segíteni kell a nőket abban, hogy elkerüljék ezeket a tragikus életeseményeket, és a kisbabákat abban, hogy biztonságosan megszülethessenek és gondoskodó közegbe kerüljenek. Ez az intézmény erről szól, újabb és újabb országban vezetik be a kontinensen és ahogy egy kedves barátom mondta: ha egy csecsemő megmenekülne a haláltól azért, mert ez az alternatíva rendelkezésére áll a nőknek, az mindent megér. Úgyhogy én ennek szellemében azt mondom, hogy ha egy törvényt átvihetnék, az az anonim várandósgondozás és szülés lenne.

3. Már gyerekkoromban éreztem, hogy járatlan utakon fogok járni. Érdekes, hogy soha nem választottam idolokat magamnak. Persze voltak olyan történelmi személyiségek, akiket nagyra tartottam. Tisztelettel tudok gondolni azokra, akik a saját életükben nem a meghátrálást választják, hanem beleállnak a feladatba, amiben hisznek.

4. Ciklusfelezőben kerültem be a parlamentbe, és friss képviselőként szinte egyből megkeresett egy közmunkás, aki elpanaszolta, hogy áldatlan körülmények között dolgoztatják. Nem hagyott nyugodni a dolog, bejártam az országot, rengeteg emberrel beszéltem, dokumentumfilmeket forgattunk, hogy bemutassuk a valóságot a nagyvilágnak. Talán az első képviselő voltam, aki egyértelműen beszélt a közmunkásokkal szembeni visszaélésekről, a szolgasorba taszító, a foglalkoztatási adatokat kozmetikázó, tisztes megélhetést lehetővé nem tevő rendszer hibáiról. Azóta is folyamatosan adom be törvényjavaslataimat, és jogsegélyszolgálatot működtetünk közmunkásoknak. Azt gondolom, fontos szerepem volt abban, hogy mára már sokan tisztán látják, mi zajlik közfoglalkoztatás címszó alatt.

Szabó Rebeka (független)


1. Valójában ugyanannak a feladatnak a hatványozottan nehezített változatával kell megküzdenie egy nőnek, mint minden embernek: megteremteni az élhető egyensúlyt a magánélet és a közösségi élet, a munka tere között. A feladat nehézsége pedig jelentős részben abból adódik, hogy a nőkkel szembeni előítéletek és maradi társadalmi elvárások miatt egy nőnek az élet szinte minden területén kétszer annyit kell teljesítenie, mint egy férfinak. Az autót vezető nőknek a másik járműből kiabáló férfiak országában e téren még van teendőnk, de ez nem gyorsulási, hanem inkább akadályverseny. Amely akadályokat a nők egyre jobban veszik, és szerencsére ebben egyre több férfi is együttműködik velünk.

2. Hosszú listából kellene választanom, hiszen ellenzéki politikusként számos, a kétharmados többség által megszavazott törvényt tartok botrányosnak, és számos fontos dolog hiányzik is. Elég, ha a földtulajdonnal kapcsolatos, a családon belüli erőszakra vonatkozó féloldalas törvényekre gondolunk, vagy éppen a trafikbotrányra, a fiatalok röghöz kötésére. Azonban ha egyetlen törvényjavaslatot vihetnék keresztül, az egy új alkotmány lenne: olyan, amelynek létrehozását széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetés előz meg, a politikai bal vagy jobb oldal minden demokratikus elkötelezettségű szereplője konszenzusára törekszik, ami garantálja a szociális biztonsághoz, az egészséghez vagy a lakhatáshoz való jogot, a független jogállami intézményrendszert, és védi a jövő nemzedékek érdekeit is.

3. Ha a magyar történelmi nőalakokra gondolok, elsősorban Slachta Margit jut eszembe, aki az első magyar (és egyben keresztény feminista) női országgyűlési képviselőként a náci és a kommunista diktatúrának egyaránt ellenállt. De a szívemhez legközelebb Jane Goodall áll, aki szerencsére még él, és aki a csimpánzok életének elkötelezett kutatójaként lett a nemzetközi természetvédelem fáradhatatlan, elszánt és számomra leginspirálóbb személyisége.

4. Azt, hogy sikerült hitelesnek maradnom, és kivívnom sok gazdálkodó és állampolgár bizalmát ebben a különösen férfiak által dominált politikai közegben. Ügyeket karoltam fel, politikai botrányokat lepleztem le, nyílt színen ütközöm azokkal a „játékosokkal”, akik az állampolgárok nélkül, de azokról hoznak döntéseket. Nem valamiféle gazdasági érdekcsoport igényeinek megfelelően, bólogató kutyaként, hanem meggyőződésből és értékelvűen végzem a munkámat, ennek megfelelően leginkább az akadályoz, hogy egy nap csak 24 órából áll… De már rajta vagyok egy ezen változtató törvényjavaslaton.

Dúró Dóra (Jobbik)


1. A család és a munka összeegyeztetése a legnagyobb próbatétel, ugyanis a nők kettős hivatásának elismerése ma nálunk inkább azt jelenti, hogy két bőrt húzunk le a gyengébbik nemnek tartott nőkről. Azt hiszem, minden édesanya vagy gyermekvállalás előtt álló fiatal tisztában van azzal, hogy a társadalmat sokkal családbarátabbá kellene tenni.

2. Átfogó törvényjavaslat lenne annak érdekében, hogy a fiatalok által tervezett, áhított magyar gyermekek valóban meg is születhessenek: a bölcsődék, óvodák fejlesztésétől kezdve a támogatási rendszer megreformálásán keresztül a munkahelyek családbaráttá tételéig sok mindent belevennék, illetve már volt is efféle javaslatom.

3. A történelmet korábban főleg férfiak írták, de az anyaként helytálló asszonyok élete is példamutató. Ha mégis kifejezetten történelmi személyiségeket keresünk példaképnek, akkor leginkább azon többnyire mégis névtelen hősnőket emelném ki, akik 1956-ban akár fegyverrel, akár ápolóként vagy máshogy segítették a forradalmunkat győzelemre vinni. Mert nem csak pesti srácok voltak, hanem pesti lányok is.

4. A Jobbik csapatjátékosa vagyok, így például a társadalmi tudatformálásaink közös eredményünk. Közös parlamenti akciónkkal hívtuk fel a figyelmet például a ciklus legnagyobb hazaárulására, a földtörvényre, s talán legfiatalabb honanyaként a magam ötven kilójával volt szerepem abban, hogy nevetségessé tegyem Kövér László és Rogán Antal válaszát, miszerint félelmet keltettünk bennük a pulpitusfoglalással. Azt hiszem, megjelenésemmel általában tudom árnyalni a nemzeti ellenzékről a fősodratú médiában sugárzott, előnytelen, megtévesztő képet. 213 módosító javaslatot nyújtottam be, s már az elsők között volt olyan, melyet az Országgyűlés elfogadott, s így a költségvetésben a kisiskolák újraindítására szánt összeget növeltük 50 millió forinttal, ezáltal könnyítettünk az oda járó gyerekek és családjaik életén.

Bertha Szilvia (Jobbik)


1. Véleményem szerint igen komoly szerepválságban vannak a magyar nők. Sokkal nagyobb a dilemmájuk, mint a tőlünk nyugatabbra élő társaiknak. Velük ellentétben ugyanis a magyar nők minden liberalizációs és feminista hullámnak ellenállva családcentrikusak, sokkal kevésbé karriervágyók. De ma Magyarországon nem karrier kérdése az, hogy egy nő, egy anya a háztartáson, családon kívül, hivatalosan is munkahelynek nevezett helyen is dolgozzon, méghozzá nem is keveset. Ez nálunk létkérdés. Pedig a többség örömmel vállalna akár 3-4 gyereket is és lenne főállású anya, esetleg távmunkában vagy részmunkaidőben “önmegvalósítana” kicsit. De ennek ma nincs realitása mind a létbizonytalanság, mind a munkaügyi helyzet miatt. És akkor még nem beszéltünk arról a dilemmáról, hogy mindeközben próbálnak megmaradni nőnek is.

2. Ez első hallásra nehéz kérdés, mert mindenhol lehetne javítani, és nemcsak ahány párt, de ahány ember, annyiféle vélemény, ötlet, irány. Mégis, egy új családtámogatási törvényt tartanék igazán fontosnak, amely kizárólag a tisztességes, munka alapú életvitel melletti sok gyermek vállalását ismeri el értékként. A tisztesség és a munka alapú életvitel a feltételek, amelyek megléte esetén minél több gyermek vállalására ösztönöz, minden eszközzel, a szülők fizetésének nagyságától függetlenül. A magyar nagycsaládos gyermekvállalás ugyanis sorskérdés mindnyájunk számára, csak még nem értik az emberek. Magyarország, a magyar nemzet, a jól működő gazdaság, az egészségesebb társadalom jövőjének letéteményese, a nemzeti megmaradás záloga. A huszonnegyedik órában.

3. A történelmi alakok milyensége mindig attól függ, milyen ideológiát követő történész ír róluk. Én példaképemnek a nagymamáimat tekintem. Teljesen különbözőek voltak, városi és vidéki, és egyik sem tökéletes. Megéltek békét és világháborút, történelmi Magyarországot és csonka hont, ’56-ot és kommunizmust, rendszerváltást, nyomort és jólétet. Voltak hibáik és tévedéseik, megvívták a saját csatáikat, némelyiket megnyerték, másokat elvesztettek. De egy viharos, teljes élet eredményeképp a háborúból mégis győztesen kerültek ki, hiszen én, számos unokatestvéremmel együtt, most itt vagyok, örülök, hogy az vagyok, aki, hogy ide születtem, és köszönöm nekik. És azon dolgozom, hogy mindezt majd a mi unokáink is elmondhassák magukról!

4. Számos kisebb-nagyobb jogszabálymódosítást sorolhatnék el, amelyek megtörténte, vagy éppen meg nem történése részben az én munkám eredménye. Azt gondolom azonban, hogy ellenzéki politikusként legnagyobb, főként személyes sikerem mégsem ebben rejlik. A Jobbiknak nagyon komoly démonizálással, sztereotípiákkal kellett megküzdenie, a harc bizonyos síkon ma is tart. Úgy érzem, hogy nőként, négygyermekes anyaként, magamat folyamatosan képező foglalkoztatási szakpolitikusként jelentősen hozzájárultam ezeknek a téveszméknek a felszámolásához, a radikális nemzeti párttal szembeni fenntartások minimálisra csökkentéséhez, családcentrikus, empatikus, felkészült és szakmai alapokon nyugvó politikai erő felmutatásához. Legalábbis azokon a szakterületeken, témákban és kapcsolatokban, amelyek hozzám köthetők. Ez nem egyszerű kihívás a média és az őket uraló mindenkori kormányok ellenszelében.

Dr. Vadai Ágnes (Demokratikus Koalíció)


1. A 2010-es kormányváltást követően az Orbán-kormány új nőideált alkotott: a néma, csak otthon szorgoskodó szülőgépet. Ez az elmaradott hozzáállás az, amivel nap mint nap meg kell küzdeni.

2. Hatályon kívül helyeztetném azt a törvényt, amelyikben az Orbán-kormány kimondta, hogy a rendőrök hazudnak. Mellesleg meg is fogom csinálni.

3. Zrínyi Ilona. Mert volt benne elszántság, bátorság és hihetetlen bölcsesség is.

4. Azt az országgyűlési határozatot, amelyben a magyar politikusok először beszéltek nyíltan arról, hogy létezik családon belüli erőszak, és hogy ez ellen fel kell lépni.

Szűcs Erika (Demokratikus Koalíció)


1. A legnehezebb ma a megélhetés bizonytalansága. Munkahely kevés van, a gyermekfelügyelet intézményei a rendszerváltás utáni évtizedben visszafejlődtek, mert lappangva vagy nyíltan két évtizede folyik a vita, hogy a nőnek mi a társadalmi szerepe. 2010 óta brutális változás ment végbe a kormányzati politikában, a nőket nyíltan csak akkor ismerik el teljes értékű embernek, ha sok gyereket szülnek, és azokat lehetőleg sokáig otthon gondozzák. Durvává és méltatlanná vált a nőkkel szembeni hangnem, a politikus férfiak egy része szextárgyként tekint ránk. Nyilvánvaló, hogy ez a szemlélet a gyakorlati intézkedésekre is rányomja a bélyegét, semmi érdemleges nem történt a gyermekvállalás és a munka összeegyeztethetősége és az anya-gyermek fogalompár szülő-gyermek fogalompárrá alakítása érdekében.

2. Miután mindennek az alapja a szemlélet, egy külön törvény a nők és a férfiak társadalmi szerepéről és felelősségéről MOST jól jönne. Egyébként az ilyen “aktuálpolitikai” törvényeket nem szeretem, de most szükségesnek tartanám.

3. Marie Curie-t nagyon nagyra tartom. Részben mert olyan tudományokat művelt, amiket én is szeretek (matematika, fizika) részben mert végtelen szorgalom, nagy munkabírás , kíváncsiság és ambíció jellemezte, de mindig a munkájával és a teljesítményével tűnt ki, nem a “kapcsolati tőkék” kamatoztatásával vagy más mószerolásával.

4. 2004 óta vagyok parlamenti képviselő, de mindig listán kaptam helyet a törvényhozásban. Éppen ezért nem lokális, helyi ügyek, hanem nagyobb társadalmi problémák foglalkoztattak, mindenekelőtt gazdaságfejlesztési és szociális területen. Legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy kisebbségi kormány tagjaként új törvényekkel, új irányt jelöltem ki az aktív korú, munkaképes szociális segélyezettek ellátásában. Az ” Út a munkához” program komplexen és nyitottan felépítve, nagy hangsúlyt helyezve a képzésre, a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködésére és a vállalkozások programba való bevonására olyan program volt, ami a vidék gazdaságfejlesztéséhez is hozzájárulhatott volna, ha a kormányváltás után, színtiszta politikai érdekből, nem akasztják meg és nem silányítják a kormányzati sikerpropaganda eszközévé. A válság idején ezzel a programmal a legszegényebbek kaptak segítséget, és ez az én politikai és emberi értékeimmel teljesen egybevág. Bármit is mondanak róla a szociális szakma egyes – egyébként általam is nagyra becsült – képviselői, a program eredeti formájában emberjogi, munkajogi szempontból rendben volt, a súlyos torzulások a 2010-es kormányváltás után következtek be. A lényeg azonban a felismerés és annak törvénybe foglalása volt: a korábbi gyakorlattal szakítva az aktivitásra, a tanulásra, munkára helyeztük a hangsúlyt, és az állam ennek feltételeit igyekezett megteremteni, nem egyszerűen egy pénzbeli ellátásét. Nagyokat derülök, amikor a mai kormány saját ötleteként adja el azt, ami már 2009-2010-ben kikristályosodott. Sajnos mivel ez ma egy központosított rendszer, egyetlen érdemi, új elemmel nem találkoztam azóta.

Dr. Szili Katalin (független)


1. Azt mondják, a szegénységnek női arca van, így az esztendő egyik kihívásának főleg a vidéken élő családokban a munkanélküliséget és az ennek következtében a nőkre háruló terheket tekintem. A családok össze- és fenntartásában különlegesen fontos szerepet töltenek be.

2. Lehetőségeimmel élve nyújtottam be a többi közt a természetes személyek csődeljárásáról szóló törvényt, de kiemelném még a legutóbbi törvényjavaslatomat, amely a felsőfokú oktatásból kikerülő, gyermeket vállaló nők esetén bővíti a gyed igénybevételének lehetőségét.

3. Bár több történelmi személyiség is van olyan, akiben számomra példaértékű tulajdonságokat találok, mégis talán Kéthly Anna szókimondó, lelkiismeretét mindenek elé helyező nyílt politikája áll hozzám a legközelebb.

4. Sikernek tekintem, ha legalább egy választó élethelyzetét segíteni tudtam, de ugyanígy azt is sikernek könyvelem el, hogy ebben a gyűlölettel átitatott pártpolitikai mezőben, ciklusokon átívelő fórumát tudtam megteremteni a fenntartható fejlődés és a nemzetpolitika kérdéseinek.

Lendvai Ildikó (MSZP)

1. A legnagyobb hagyományos kihívás természetesen a hivatás és a gyereknevelés összeegyeztetése, pedig ez a kettő együtt tette teljessé az én életemet is. Ma ebben talán még több a nehézség. Egyrészt mert a munkaerőpiac elvárásai minden eddiginél keményebbek, a gyermekintézmények, családsegítő szolgáltatások viszont nem alkalmazkodtak ehhez: szükség esetén sincs igazán segítség a kisgyerek mellett öt óra után, az óvodai és iskolai szünetben, vagy ha éppen csak egy kis hőemelkedés miatt nem mehet suliba. Másrészt mert aggasztó módon kezd teret kapni egy őskonzervatív, patriarchális, a nők önállóságát és ambícióit nőietlen aberrációnak értelmező szemlélet.

2. Egy igazságosabb családtámogatási rendszert, ami kizárja a gyermekéhezést. És egy olyan oktatási és szociális csomagot, amely lehetetlenné teszi a szegregációt, nem zárja el az utat a tehetséges, de nem jómódú családban született gyerekek elől.

3. Egyet nem, inkább puzzle-ként raknám össze sokfajta kiváló nőből. A kirakott képben benne lenne Margaret Thatcher, Kéthly Anna, vagy Indira Gandhi politikai teljesítménye, Teréz anya világszelídítő jósága, de azok a “rocknagymamák” is, akiket hatvanon felül is csinos és tehetséges nőként csodálunk a színpadon.

4. Azt, hogy a hét év alatt, amíg frakcióvezető voltam, egyszerre élhettem ki a közhiedelemben “férfiasnak” és “nőiesnek” tartott képességeket is. Vagyis egyszerre lehetett és kellett a parlamenti szócsaták kemény harcosaként és a frakciót összefogó “tyúkanyóként”, pótmamaként szerepelnem.

Dr. Bene Ildikó (Fidesz)


1. Lehet, hogy elavultnak tűnik a véleményem, de szerintem 2013-ban is a legnagyobb kihívás egy nő számára, hogy édesanya, társ legyen, a tanulásban, a munkában helyt álljon. Nehéz és összetett feladat, melyhez szükséges a szerető, támogató család és a biztonságos társadalmi háttér. A legfontosabb, hogy a gyermekvállalás, a család mindennél nagyobb védelmet élvezzen, és az édesanyák munkavállalási lehetőségeit növelni, szélesíteni tudjuk.

2. Az egészségügyi életpálya-modell kidolgozását és bevezetését.

3. Sok hiteles, maradandót alkotó nő emlékét őrzi a történelem, nehéz kiragadni egyetlen személyt. Én Teréz anyát választom. A szerénysége, a szorgalma, az egyszerűsége, a hitelessége, az emberek iránti szeretete miatt, ami életművét teljessé tette. Amikor a Nobel-békedíjat átvette, megkérdezték tőle, hogyan lehet elősegíteni a világbékét. A válasz az volt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat!” Szerintem nincs ennél fontosabb.

4. Nem gondolom, hogy bármilyen eredmény, amit az ember elér a képviselői munkája során, az személyes siker. Én az együttgondolkodásban és a csapatmunkában hiszek. Képviselői munkám során elsődleges célom, hogy bizalommal forduljanak hozzám, és ezt a bizalmat meg tudjam őrizni. A rám bízott feladatokat lehetőségeimhez mérten, maximálisan igyekszem teljesíteni.

Csöbör Katalin (Fidesz)


1. A legnagyobb kihívás számomra talán az, hogy egyszerre kell megfelelni a munkának a parlamentben, tárgyalni, felszólalni, ünnepi beszédet mondani, majd hazaérkezéskor gyorsan átváltani a háziasszonyi teendőkre és szembesülni azzal a profán kérdéssel, hogy van-e a családomnak mit ennie? A modern kor minden változása ellenére is úgy gondolom, hogy ezt a férfi képviselők még mindig nem érzik közvetlen feladatuknak. De nem panaszkodom, csak megállapítom a tényt. A férfiaknak, férjeknek kell ezt észrevenniük, és lehetőség szerint megváltozniuk, mert én mindig is azt gondoltam, hogy a konzervatív családfelfogásba is beleértendő a férfiak aktív szerepvállalása, különösen ha mindketten dolgoznak a családon kívül.

2. Számomra a legfontosabb az lenne, hogy az emberek jól érezzék magukat a lakókörnyezetükben. Ehhez többek között jó állapotban lévő utak kellenek, amivel kapcsolatban még nagyon sok a teendőnk itt is, de az egész országban. Az emberek megelégedettsége az elsőrendű szempont, és ehhez még az kell, hogy lakókörnyezetünk szebbé, praktikusabbá váljon, és legyen többféle lehetőség a kikapcsolódásra. A vendéglátó egységek működtetésének könnyítése is a szívügyem, pl. a forgalmi adójukat csökkenteném, így olcsóbbá válhatna a vendéglátás, többen járhatnának ebédelni közösségbe, és nem az ételhordókból magányosan tudnák le az étkezéseket. Az utca élete megélénkülne esténként is, és nem utolsósorban több helybéli munkahely jönne létre. Javasolnám azt is, hogy minden településnek saját főépítésze legyen, hogy szakember alakíthassa a települések arculatát.

3. Ha női politikus példaképet kéne keresnem, akkor talán Zrínyi Ilonát említeném: bátor, harcos, a nemzetért, a családjáért, a sajátjaiért mindenre képes nő volt, akit tisztelek ezért a messzeségből is.

4. Nem beszélnék személyes sikerről, hiszen nem egyéni sportról, például nem hosszútávfutásról van szó. A politikában mindig csapatmunkát végzünk, ezért az elért eredmények is közösek. Ilyen értelemben fontosnak tartom, hogy a 2010-es árvíz után kis híján meghiúsult 26-os út megépítése meg fog valósulni. Kiemelném, hogy egyre több iskola kerül egyházi irányítás alá, és a hittanoktatás is része lesz az órarendnek. Ez nagyon fontos a jövő magyar közössége szempontjából. Talán az egyik legfontosabb sikernek pedig azt tartom, hogy az Európa Tanács magyar delegációjának tagjaként részt vehettem a legutóbbi parlament ülésén Strasbourgban, ahol sikerült megértetni sok más európai állam képviselőivel, hogy alaptalan támadások következtében akarnak minket, magyarokat megfigyelni. Ennek érdekében sok személyes beszélgetésen vettem részt, ahol talán mód nyílt a nyelvtudásom hasznosítására is, és a közös sikert személyes sikernek is érzem.

Bartos Mónika (Fidesz)


1. Ahány élet, annyiféle életút, annyiféle öröm és szolgálat. Az, hogy kinek mi okoz boldogságot, mire vágyik, mik az álmai, mit akar elérni, miben lát nehézséget, gondot és azt hogyan küzdi le, nagyban személyiségének kérdése. Ezért nem lehet és nem szabad általánosságokban gondolkodni. A megoldás kulcsa mindig bennünk rejlik. De mindenképpen fontos, hogy abban, amit csinálunk, sikerélményünk legyen. Ugyanakkor a mai rohanó világ nagyon sokféle elvárást támaszt a nőkkel szemben. Túl sok az elvárás, és ennek a sokféle feladatnak nagyon nehéz megfelelni. A minden téren való megfelelés kényszere miatt az ember könnyen elveszítheti belső egyensúlyát, lelki békéjét. Ez sok boldogtalanság forrása. A nők boldogtalansága pedig kihat az egész családra, hiszen mi vagyunk, a nők, a családi tűzhely, a családi öröm és harmónia őrzői.

2. Lezsák Sándor alelnök úrral és Lakatosné Sira Magdolna képviselőtársammal régóta foglalkoztat minket egy tanyatörvény és egy vidéktörvény gondolata. Ennek a közös gondolkodásnak az a célja, hogy megőrizzük értékeinket, és ezeket az értékeket a ma élők boldogulása és gyermekeink jövője szolgálatába állítsuk, azonban ugyanilyen fontos cél a helyi közösségek erősítése is. A törvények arra szolgálnak, hogy megteremtsék azt a környezetet, amelyben boldogok lehetünk egyénként és közösségként. De a törvények nem elegendők. Több kell. Válságokkal teli, változó világban élünk. Igaz, az élet sajátja, hogy tele van változásokkal. De ezekhez alkalmazkodnunk kell, és a megmaradásunk, a boldogulásunk érdekében meg kell teremteni az új kereteket. Ehhez viszont hit kell. Hit elsősorban önmagunkban. Ezért az én igazi képviselői álmom talán nem is egyetlen törvényben fogalmazható meg. Minden olyan kezdeményezést örömmel fogadok, támogatok, és ezek számát magam is igyekszem gyarapítani, ami erősíti önbecsülésünket, hitünket, jókedvünket és azt a meggyőződésünket, hogy nem vagyunk történelmi nagyjainknál és más nemzeteknél alávalóbbak. A nehézségeket csak derűlátóan lehet leküzdeni, csüggedve soha.

3. Nagyon sokat. Nem véletlen a mondás: „Keresd a nőt!” Sok kiemelkedő, férfiak által nyújtott teljesítmény sugalmazója vagy az azt lehetővé tevő biztos háttér megteremtője nő volt. Ugyanakkor tiszteletet ébresztenek bennem azok a személyiségek, akik hallgatva a belső hangra, követve hivatástudatukat, vállalva a napi küzdelmeket, hosszú évek fáradtságát nem kímélve érnek el eredményeket. Nem azért, mert hírnevet akarnak szerezni, hanem azért, mert tudják, hogy ez a dolguk, a hivatásuk. Sok a jó példa, de ha a történelemből kell meríteni, csodálom a lengyel származású Marie Curie kitartását, aki egy idegen országban, korán megözvegyülve, egy laborban élve az életét, egészségét nem kímélve aprólékosan dolgozott egy olyan tudományos kutatáson, ami már az első világháborúban katonák életét mentette meg, az ő gyógyításukat tette könnyebbé. De említhetem Teleki Blanka grófnőt, aki életét a nőnevelésnek szentelte, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után sok üldözöttet rejtegetett, amiért tíz év fogságra ítélték. Évekkel később szabadulva Párizsba ment, ahol a menekülteket támogatva folytatta közösségépítő munkáját. Az ő életüket és sok más nagyszerű asszony példáját szemlélve elgondolkodtató, hogy a történelem, az utókor elismerése nem jelenti azt, hogy személyes életükben nem hordoztak kereszteket. Sokan betegek voltak, özvegyek, magányosak, rabok, száműzöttek, mégis tudtak másokért, a közösségért, a hivatásukért dolgozni. Az ő kitartásuk példamutató számomra és iránymutató abban a szolgálatban, amit képviselőként végzek.

4. Számomra a képviselői munka egyik legfontosabb jellemzője és ismertetője a közösségben való gondolkodás. Hivatásunk egyik kiemelkedő eleme a törvényhozás, de a törvények nem mások, mint eszközök arra, hogy megteremtsék azt a közeget, azt a keretet, amiben jó élnünk, amiben jó együtt lennünk. A közösség azért is fontos, mert sikereink is csak akkor igaziak, ha azt másokkal meg tudjuk osztani, ha együtt tudunk örülni nekik. Ezért eddigi képviselői munkám legmeghatározóbb pillanatai is a közösséghez, a közös örömhöz kapcsolódnak. Ilyenkor mintha egy lélegzetvételre megállt volna az idő, és éreztük: történelmi sorsfordító pillanathoz érkeztünk. Ilyen pillanat volt az ország határain túl élő magyarok számára az állampolgárság lehetőségének megteremtése, a Nemzeti Összetartozás Napjának ünnepe, vagy az új Alaptörvény elfogadása.

Ékes Ilona (Fidesz)


1. A sok rossz sztereotípia, amit a média, a reklámipar hihetetlenül felerősít. Az Európai Parlament a lányok szexualizációjára vonatkozó állásfoglalására irányuló indítványa szerint „mivel a nők értékének lealacsonyítása és olyan módon történő bemutatása, amely a szexualizáció megnyilvánulásaként csorbítja a nők méltóságát, hozzájárul a nők elleni erőszakos cselekedetek számának megnövekedéséhez, illetve a szexista hozzáállások és nézetek megerősödéséhez, ami hosszú távon a női alkalmazottak diszkriminációjához, szexuális zaklatásához és munkájuk, valamint eredményeik alábecsüléséhez vezet.”

2. A kereskedelmi törvény módosításával Budapesten a környezetvédelem és a közbiztonság javítása, valamint a városképi környezeti szempontok érvényesítése mellett a gyermekvédelmet is fontos szempontként illeszteném ide. „A világörökség területén üzemeltetett, a szórakoztatást az illegális erotikus szolgáltatással összekötő intézmények, (bárok, night-clubok) veszélyt jelenthetnek mind a közbiztonságra, mind pedig a kialakult városképre.” Fenti indoklással teljes mértékben egyetértve a megfogalmazott célok minél szélesebb körű érvényesüléséhez – különösen a városképre és nem utolsósorban új elemként a gyermekvédelemre vonatkoztatva – az említett night-clubok, valamint ezen túlmenően a szexshopok, peep-show-k működésének szigorúbb szabályozását tartom szükségesnek. A felsorolt „szórakozóhelyek” rendkívüli módon rombolják Budapest belvárosának összképét, és káros hatással vannak a felnövekvő nemzedékre. Álláspontom szerint ezen hatások csökkenthetők, ha a törvény erejénél fogva általánosságban mondanánk ki tiltott működésüket a főutak mentén, ezzel is segítve a körút eredeti szépségének helyreállítását.

3. Slachta Margit, Magyarország első női képviselője a nemzetgyűlésben, aki megtanította a cselédlányokat olvasni, hogy szavazhassanak, így tudott egyéniben mandátumot nyerni 1920-ban. Vállalta és népszerűsítette a keresztény feminizmust, mellyel elhatárolódott a radikális liberális feminizmustól, de elhatárolódott a konzervatív, a nőket csupán családanya-szerepben elfogadó nézetektől is. A Slachta által képviselt feminizmus családközpontú volt, de a családi kötelességek mellett jogokról is szólt.

4. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni: már otthon is szülhetnek legális körülmények között az édesanyák. Ezzel párhuzamosan sikerült ráirányítani a figyelmet az anya- és bababarát szülészet rendkívüli fontosságára.

Menczer Erzsébet (Fidesz)


1. Hála a mostani Orbán-kormánynak, mind az elfogadott törvények, mind a tervek a mai kor kihívásait segítenek megoldani. Csak a teljesség igénye nélkül néhány olyan intézkedést sorolnék fel, ami mindenféleképpen a nők, családok boldogulását segíti elő. Ezek közé tartozik a rezsicsökkentés, a családon belüli erőszak elleni fokozott fellépés, a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetősége, a GYES, GYED, családi pótlék megemelése és kiterjesztése, a családok védelme, a családi adózás bevezetése, foglalkoztatási könnyebbségek a nők számára, a családbarát munkahelyek megteremtése, a pozitív szociális intézkedések. Egyébként szerintem minden korban ugyanazok a problémák, csak más válaszokat adnak rájuk. A nő legfontosabb feladata az életben évszázadok óta a munkában való kiteljesedés mellett a gyermekek szeretete, felnevelése, boldogságuk, boldogulásuk biztosítása, a család összetartása. Az a nő, aki a munka és az otthon, család területén is sikeres és boldog, kiegyensúlyozott gyerekeket nevel és békés családban él, a világ legboldogabb emberének tartja magát. Aki otthon szeretetet, boldogságot, meghittséget, megbecsülést ad és kap, mindenképpen királynőnek érezheti magát a számára legfontosabb közegben, a családban.

2. Számomra óriási siker lenne, ha születhetne arról egy törvény és elfogadná a Parlament, hogy az a személy, aki bármely módon rátör saját hazájára, nemzetére, aki fizikailag, szellemileg, anyagilag egyszer már visszaélt hatalmával és ártalmára volt a társadalomnak, az többet ne lehessen választható, és ne kerülhessen semmilyen döntési pozícióba.

3. A történelmi nőalakokat tulajdonképpen példaképként nem szabadna kiragadni korukból, családi beágyazottságukból, az akkor uralkodó szokások, jogi viszonylatok milyenségéből. A mostani helytálláshoz, sikeres élethez talán több nőalak egy-egy tulajdonságát, jellemének egy-egy oldalát kellene kiemelni, de ez igen bonyolult és hosszú névsort eredményezne. Mi is az én számomra a legfontosabb? Mindenképpen a család szeretete, a nemzeti érzés, a becsület, kiállás az igaz ügyek mellett, megértés, empátia – ezek mind fontos tulajdonságok az én szememben. Egy történelmi nőalak minél régebbi korban élt, annál kevesebb tulajdonsága illeszthető be a mai trendbe. Így aztán több példaképem is van. Elsőként és legfontosabb személyként édesanyámra gondolok ilyenkor, akit ugyan gyermekként korán elveszítettem, de emlékeim róla, édesapám családi, emberi történetei és a barátok elbeszélései is abban erősítenek meg, hogy kiváló asszony volt. Tíz év embertelen körülmények közötti szibériai raboskodás után, betegen, agyongyötörten hazatérvén családot alapított, sikeres lett a munkájában, s oly sok szeretettel, gondoskodással, természetességgel, könnyedséggel, vidámsággal, kiegyensúlyozottsággal nevelt bennünket a szépre, jóra, tisztességre, becsületességre, tartotta össze a családot, amely számomra örök példa, s amely módon felnőttként követem őt a saját gyermekeim nevelésében és családom összetartásában. Az a tíz év, amíg élvezhettem szeretetét, aggódását, féltését, tanítását, egy életre meghatározta a jövőmet. Másodsorban II. Erzsébet angol királynő jut eszembe, aki több mint 60 éve uralkodó a hazájában, aki a modern, de mégis tradicionális vezetői-női szerepet hatásos és szimpatikus módon éli meg. S életem meghatározó, máig nagy jelentőséggel bíró asszonya az általános iskolai osztályfőnököm, Kerekes Béláné, Mária néni, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ő adott mintát, hogyan kell az embertelenségben is tisztességesnek maradni, hogyan kell önzetlenül másokra figyelni, hogy adni jobb, mint kapni, hogyan kell és lehet hittel élni, önzetlenül szeretni, örülni mások sikerének, mindig csapatban gondolkodni, az elvek mellett egy életen át kitartani, becsületben, tisztességgel megőszülni, szeretve tanítani és gondoskodni. Az ő élete, tanári munkássága, emberszeretete mindenki számára példaértékű, de nekem mindenképpen az!

4. Mindenféleképpen személyes sikerként könyvelem el, hogy az vagyok, aki voltam, maradtam, aki vagyok. A saját körzetemben élek, ugyanolyan hétköznapi körülmények között, mint azok, akiket képviselek, ismernek az emberek, szeretettel fordulnak felém, ahogyan én is feléjük. Az életfilozófiám az, hogy megpróbálok segíteni mindenkinek, aki felém nyújtja a kezét. A képviselői munkám egyik legnagyobb személyes sikerének érzem azt az önálló képviselői indítványomat, melyet a Parlament nagy többséggel szavazott meg, s melynek lényege, hogy 2012. óta minden év november 25-e a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja. Hiszem, hogy ennek az emléknapnak a létrehívásával segítünk a kommunista diktatúra idején elkövetett bűnöket feltárni, s a máig fel nem dolgozott történelmet megérteni, a sebeket begyógyítani, a hiteles történelmet a felnövekvő generációkkal megismertetni.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)


1. A nagy kihívás a munkavállalás és a családanyai szerep összehangolása. Különösen akkor, ha nincs családi (nagyszülői) segítség.

2. Kereszténydemokrata képviselőként a szabad vasárnapot adnám vissza a családoknak.

3. Veres Pálné. Ő volt a magyar nőnevelés apostola a 19. században. A nők szellemi fejlődése érdekében iskolát, Országos Nőképző Egyesületet alapított, és már idősen, betegen háztartási tanfolyamot is szervezett. Vallotta, hogy a nőnek sokoldalúnak kell lenni: értenie kell a gyerekneveléshez, a háztartási munkákhoz, jó “közgazdásznak” kell lennie, hiszen a család anyagi javait be kell osztani.

4. A siker tartalmát negyvenéves orvosi praxisom alakította ki bennem: a siker az eredményes segítségnyújtás embertársainknak. Országgyűlési képviselőként sem gondoltam, gondolom másként. Mindig elolvasom a nekem címzett e-maileket, válaszolok, és a kéréseknek utána járok. Jó párszor sikerült segíteni. „igazolásul” két levelet küldök, íme:

„Tisztelt Képviselő Asszony!

Az országgyűlés honlapján szereplő adatokból, információkból úgy látom, hogy a rokkantsági kérdéskörrel kapcsolatos jogszabálytervezetet azzal a módosítással fogadták el, melyet Ön már írt nekem. (57 éveseket nem érinti). Bevallom, azt hittem, nem fog változni, de Önnek volt igaza. Nagyon köszönöm a munkáját, sok sorstárs nevében is. Tudom, csúnya dolog, ha az ember a saját bőrét próbálja menteni, de ez a módosítás valóban fontos volt. Elnézését kérem, hogy előző leveleimben otrombán fogalmaztam, nem tudtam, hogy ilyen segítő szándékú embernek írok levelet.

Tisztelettel: Sz.K.”

Vagy egy hölgytől kapott e-mail: „Kedves Képviselő Asszony! Nagyon köszönöm segítségét és közbenjárását!”

Dr. Hoffman Rózsa (KDNP)


1. A nők számára a modern társadalmakban az a legnagyobb kihívás, hogy minden posztjukon helyt tudjanak állni, amire sokszor kevés a nap 24 órája. Munkahelyükön gyakran a férfiaknál is jobban kell teljesíteniük, úgy, hogy a családi élet ne sérüljön. Helyzetüket különösen megnehezíti, ha házasságuk széthullik, és egyedülálló anyaként kell gondoskodniuk gyermekeikről. Bár a törvények tiltják, mégis gyakran előfordul, hogy hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon, vagy hogy azonos munkáért alacsonyabb bért kapnak.

2. Hivatásomon belül lehetőségem nyílt arra, hogy megvalósíthassam a számomra legfontosabb törvényjavaslatokat, hiszen irányítója lehetek az igazságosabb, eredményesebb, az esélyek kiegyenlítődését kínáló köznevelési rendszer jogszabályalkotó munkájának. Nőként talán egy olyan törvényjavaslat kidolgozásában vennék szívesen részt, amely vonzóvá tenné az egymás tiszteletén alapuló, a durvaságokat és az övön aluli ütéseket kizáró közéletet és közbeszédet-

3. A magyar történelem sok kiváló asszonya közül az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilmát. Életútja számomra a céltudatosság, a kitartás diadala. Példaértékű, hogy álmait soha, semmilyen körülmények között nem adta fel, a legnagyobb nehézségek közepette is megőrizte választott hivatásának szenvedélyes szeretetét. Meggyőződésem, hogy tanítani, gyermekeket nevelni is csak ugyanilyen mélyről fakadó elkötelezettséggel lehet.

4. A képviselői és az államtitkári munka számos ponton találkozik. Képviselőként arra vagyok a legbüszkébb, hogy az ország többsége jónak tartja a kormánypártok teljesítményét. A rendszerváltozás óta nem volt példa arra, hogy a kormányon lévő politikai erők megőrizték volna támogatottságukat. Államtitkárként a köznevelés megújítását, a pedagógus életpályamodell bevezetését tartom a legnagyobb eredménynek. Ez utóbbit magam kezdeményeztem munkatársaimmal együtt, és minden értetlenséggel szemben sikerült megvédenünk. E nélkül hiábavaló ábrándozás volna a köznevelési rendszer minőségi megújítása.

Wittner Mária (Fidesz)


1. A kormányváltásig a család és a nők megbecsülése nem volt megfelelő, éppen ezen próbál a jelenlegi kormány javítani. A családanyák elhelyezkedése a munkaerőpiacon az egyik legnagyobb probléma. De a Fidesz-kormány adókedvezményeket biztosít a családok részére, a munkahelyvédelmi akciótervben eddig is jelentősen támogatta a kisgyermekes anyák foglalkoztatását, és ezután is ezt tervezi, valamint a gyesen lévő édesanyák helyzetén is szeretnénk segíteni a rugalmas gyeddel.

2. A legfontosabb az elszámoltatás. Függetlenül a betöltött pozíciótól, a kommunista bűnelkövetők kapják meg a megérdemelt büntetésüket.

3. Zrínyi Ilona és Tóth Ilona, az 1956-os elítélt. Mindketten a nemzet érdekeit tartották a legfontosabbnak, még életüket is feláldozták érte.

4. Az utóbbi három évben a külföldön élő magyarok magyar állampolgársághoz jutásáért tett lépéseket, illetve a magyarok számára az állampolgárságuk megerősítését. Fontosnak tartom még az új alkotmány létrehozását is, mely az ország mai és valódi érdekeit tartja szem előtt, a szebb jövő érdekében.

Lamperth Mónika (MSZP)


1. Ma a legtöbb nőnek a család életszínvonalának megőrzése okozza a legnagyobb gondot, és ez sokaknak egyszerűen a megélhetés biztosítását jelenti.

2. Nehéz egyet kiválasztani a sok tennivaló közül, de az egészen biztos, hogy a megélhetés biztonságához kapcsolódna, legyen az akár a szociális ellátás, vagy a minimális jövedelem biztosítása.

3. Nincs konkrét példaképem, de sok kiváló nő munkájára tekintek tisztelettel. Kéthly Anna akkor volt az egyik legnagyszerűbb magyar politikus, amikor a kiálláshoz bátorság kellett, és ennek sok férfi is híján volt. Angela Merkel napjaink tekintélyes politikusa, akinek megfontoltságát, felelősségérzetét – amit nemcsak hazája, hanem egész Európa iránt érez – becsülöm akkor is, ha másik politikai családhoz tartozik és nem mindenben értek vele egyet.

4. Belügyminiszterként létrehoztam a Nemzeti Nyomozó Irodát, amely profi nyomozó szervvé vált, az önkormányzati rendszerben pedig a kistérségek megalakítását tartom sikernek, amely jelentősen segített kialakítani a falvakban a jó színvonalú közszolgáltatást, javított az iskolák és a szociális ellátás helyzetén.

Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)


1. Nehezen tudnék a történelemből olyan időszakot mondani, amikor nőnek lenni könnyű volt. Most sincs ez másképp. Nehéz időszakon van túl az ország. Jó időkben is kihívás egyensúlyt tartani az ember életében, a nehéz idők pedig különösen próbára teszik ezt. Ránk, nőkre még az a feladat is hárul, hogy a saját boldogulásunkon kívül még a többieknek is segítsünk. Társunk, barátaink, családunk, kollégáink jóléte mind része a mi jólétünknek is

2. Ha törvénnyel meg lehetne oldani, akkor a beteg gyerekek gyógyulásáról nyújtanék be törvényjavaslatot.

3. Példaképem a nagymamám. De ha azt kérdezi, hogy kit tisztelek a legjobban, akkor Margaret Thatcher-t említeném. Alsó középosztálybeli nőként képest volt magának tiszteletet kivívni egy arisztokratikus és férfiak által dominált világban. Kiállt a hazája szuverenitásáért, és 1 év alatt kiemelte Nagy-Britanniát a gazdasági válságból.

4. 1994 óta vagyok a magyar országgyűlés képviselője, több ezer törvény meghozatalában vettem részt. Büszkeséggel a a gyermekek után járó adókedvezmény bevezetésére gondolok, hiszen olyan országban tettük ezt, ahol kevés gyermek születik.

Bábiné Szottfried Gabriella (Fidesz)


1. Általánosságban nehéz megfogalmazni, mert a magyar nőket nem lehet kiragadni személyes környezetükből, szűkebb és tágabb kapcsolatrendszerükből. Személyes tapasztalataim szerint a munka és a család összeegyeztetése, a helytállás jelenti a legfőbb kihívást nőtársaimnak. A közgondolkodásban még mindig jelentős a teljes munkaidős foglalkoztatás vagy gyereknevelés felfogás. A kormányzat intézkedései (Munkahelyvédelmi Akcióterv, családi adókedvezmény, családbarát munkahely program, nők nyugdíjkedvezménye, GYES visszaállítása 3 évre, Erzsébet program, stb…) és hamarosan a kormány elé kerülő rugalmas GYED tovább szélesítheti a kínálatot. A részidős foglalkoztatás, a távmunka és a rugalmas munkaidő igénybevételének szélesítése további lehetőségeket kínálhat.

2. Az országgyűlési képviselőknek megvan erre a lehetősége. A Parlament honlapján nyomon is követhetőek ezek. Jelenlegi megbízatásomhoz kapcsolódóan az egységes védőnői jogszabály megalkotása a feladatom.

3. Schlachta Margit, az első magyar női országgyűlési képviselő. Életútjával, megingathatatlan keresztény hitével, empátiájával, az üldöztetések idején tanúsított magatartásával örök példát állított számunkra.

4. A magyar Védőnői Szolgálat hungarikummá nyilvánításának elindítását és a megújításában való közreműködést.

Brájer Éva (Fidesz)


1. A nők társadalmi szerepvállalásáról mindig egy kicsit humoros grafika jut eszembe. A rajzon, hasonlóan Síva istennőhöz, egy nőnek több keze volt, egyikben fakanál, másikban telefon, harmadikban iskolatáska, és így tovább. A hagyományos és modern szerepköröknek megfelelni bizony, nem egyszerű. Egy nőnek máig bizonyítottan nehezebb boldogulnia a munkaerőpiacon, mint egy férfinak. Ha fiatal és tapasztalatlan, azért, ha idősebb, és gyermeket nevel, azért. Akinek pedig állása van, annak komoly feladatot jelent okosan, hatékonyan beosztani az idejét. Amikor miniszterelnök úr bejelentette, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, bevezetőjében kiemelte, elismerte a nők társadalmi szerepének fontosságát.

2. Okos, átfogó kérdés! Válaszul idézném országgyűlési képviselői eskünk szövegét: „…minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.” Ez a hitvallás adja a munkám alapját. Ezt sokkal fontosabbnak tartom kifejezni, mint tételesen felsorolni, mi mindent tehetnék még. Elképzelésem lehet számos, lehetőségeimet viszont hazánk gazdasági adottságai keretezik.

3. A sok követendő példa közül kiemelhetném például Teleki Blankát, a róla elnevezett székesfehérvári gimnázium volt diákjaként, mégis, inkább a két nagymamámat szeretném megemlíteni, mert ők közvetlen hatással voltak a gondolkodásmódomra, következésképp a képviselői munkámra is. Megélték mindkét világégést, és az 1956-os forradalmat. Mindketten megözvegyültek: anyai nagyapámat elvette a második világháború, apai nagyapám 1951-ben hunyt el. Anyai nagymamámat rendíthetetlen istenhite, apai nagymamámat szívóssága, hihetetlen életereje segítette abban, hogy a történelem viharainak sodrában, személyes élete drámai megpróbáltatásai mellett is, szeretetben, tisztességben gyermekeket neveljen. Egyikőjüket sem jegyzik a történelemkönyvek, de ők az én példaképeim.

4. A menzareform kiteljesedéséhez való hozzájárulásomat. „Az vagy, amit eszel” – tartja a mondás, és valóban, amit fogyasztunk, alapjaiban határozza meg egészségi állapotunkat. Egy orvostól, komoly szaktekintélytől idézem: „Az óvodai és iskolai menzán termelődnek a jövő betegei”. Ezen próbáltam meg jómagam is változtatni azzal, hogy Székesfehérváron 2011 szeptemberétől elindítottam a Tutimenzát. A modellprogram tapasztalataiból is merítettem, amikor javaslataimat eljuttattam a szaktárcához.

Székyné dr. Sztrémi Melinda (Fidesz)


1. Ugyanazok a kihívások most is, mint voltak mondjuk 1013-ban és amelyek lesznek 3013-ban. Egy nőnek mindig helyt kell állnia a családi tűzhelynél, ő a család összetartója, az ÉDESANYA és a FELESÉG, s emellett nem vonulhat vissza a munkából sem. Én kifejezetten nem szeretem, ha a munkában nem emberekről, hanem nőkről és férfiakról beszélnek. Rám a férjem tekintsen nőként, a lányaim édesanyjukként, de egyébként tanár voltam és nem tanárnő, most pedig képviselő vagyok és polgármester, nem pedig képviselőnő és polgármester asszony. Ezt nevezhetjük akár korunk kihívásának is: leküzdeni a nemek megítélésében fennálló különbségeket. Az elmúlt években ebben is történtek előrelépések, hiszen a kormány „felkarolta” a nőket, családanyákat. A gyes újbóli három évre való visszaállításával megadja a lehetőséget az édesanyáknak, hogy ha gyermekeik mellett kívánnak maradni, akkor megtehessék, aki pedig vissza szeretne menni dolgozni, annak a folyamatos bölcsődei-férőhely bővítésekkel biztosítsák az intézményi hátteret. Épül a nevelőszülői hálózat, amely munkalehetőséget jelent az anyaságot hivatásuknak tekintő, segítő szándékú nőknek és járulékkedvezményekkel ösztönzik a vállalkozásokat arra, hogy gyesről visszatérő anyukákat alkalmazzanak. Ez természetesen nem oldja meg azt a problémát, hogy még mindig sok az álláskereső, de végre válasz korunk nagy kérdésére, arra, hogy az egyébként nagyon leterhelt nőknek hogyan segíthetünk.

2. Számos törvényjavaslat és módosító indítvány fűződik a nevemhez, egy-egy felmerülő témát hol egyedül, hogy képviselőtársaimmal együtt terjesztettem elő. A kormányt támogatva is számos fontos és sikeres módosításon vagyunk túl. Én a realitások embere vagyok, nem hiszem, hogy el kellene rugaszkodnunk a valóságtól. A kérdésére válaszolva mondhatnám, hogy minden nőnek egymillió forintos fizetést szavaztatnék meg azért az alázatos és fárasztó munkáért, amelyet nap-nap után végeznek. De ez nem reális cél. Én abban hiszek, hogy olyan célokat kell magunk elé tűzni, amelyek elérhetőek, és ha az megvan, akkor jöhet a következő lépés.

3. Ha mindenképp mondanom kell egy nevet, akkor Jókai Anna író-költő az, akinek eszmeisége, munkássága nagyrabecsülést vált ki belőlem. Ő megvalósította az álmát, fantasztikus munkásságot tudhat már most maga mögött. Ráadásul – és ebben megegyezik a gondolkodásunk – úgy gondolja, hogy ő író és nem írónő, hiszen ő ugyanúgy ír, mint Gárdonyi Géza, s ebben nem lehet különbséget tenni férfi és nő között. A boldogság, a sikeres élet független a nemünktől. A fontos az, hogy megtaláljuk életcélunkat, amelyért küzdhetünk. Én megtaláltam ezt, boldog családanya és nagymama vagyok, s emellett a munkámban is sikeresnek mondhatom magam. Kell ennél több?

4. A nők 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazása számomra nagyon fontos törvény volt, mert a képviselői körzetemben élő szilaspogonyi asszonyok – akik kifejezetten kérték ezt tőlem – és még sok nógrádi kérésének tudtam eleget tenni ezzel. A salgótarjáni vízdíj csökkentése évtizedes jogos igény nálunk, amelyet szintén célul tűztem magam elé, és amely most, az általános rezsicsökkentés feletti plusz 14%-os csökkentéssel megvalósult. Ide tartozik a megnyert bölcsőde-építési pályázat is, amelynek a kiírásában is szerepem volt, és amely révén hiánypótló beruházás valósul meg megyeszékhelyünkön, hiszen a korábbi városvezetés az összes bölcsődei férőhelyet felszámolta Salgótarjánban.

Ugyanakkor személyes sikeremnek érzem teljes parlamenti jelenlétemet, hogy abban az országgyűlésben dolgozhatok, amely megalkotta Magyarország Új Alaptörvényét, rendezte a határon túli magyarokhoz való viszonyt, megreformálta a közigazgatást, a közoktatást, a szociális- és nyugdíjrendszert, teljes vállszélességben a dolgozó emberek és a családok mellé állt. Büszke vagyok arra, hogy együtt gondolkodhatok a frakciótársaimmal ilyen nemes célok elérése érdekében.

Talabér Márta (Fidesz)


1. Az esélyegyenlőség hiánya a munka világában és a családi élet, a munkavállalás összeegyeztetése a legnehezebb szerintem. Látva azt, hogy a férfiak hogyan zárnak össze sok esetben – a politika világában is – ez egy ideig még nem is fog változni.

2. Az a törvényjavaslat a gyermekvédelmet érintené, s még inkább könnyebbé tenném a nevelőszülőkhöz kerülést, illetve az örökbefogadást, bár ezen a téren sokat léptünk előre.

3. Margaret Thatcher és Coco Chanel. Az előbbi a karakteres politikájáért, az utóbbi pedig, mert új világot nyitott a nők számára az általa fémjelzett divatirányzattal, s mindezt úgy, hogy a “semmiből” indult.

4. Az úgynevezett “japán-hitel” elengedését (3,5 milliárd Ft) 7, a választókörzetembe tartozó település esetében.

Magyar Anna (Fidesz)


1. A kérdést általánosságban értelmezem, minden magyar nőre. 5 millió nő…! Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, annyi különböző egyéni helyzet. Még ugyanannak a személynek is változnak az élete különböző szakaszaiban a súlyponti problémái. Úgy látom, hogy különösen abban az életszakaszban küzdenek a magyar nők az ellentmondásos kihívásokkal, amikor szakmai pályafutásukat is kezdik-kezdenék, és családi fészket is ki kellene alakítaniuk. Úgy érzem, a közhangulat túlságosan kileng az utóbbi években a “valósítsd meg önmagadat” kizárólagosnak tekintett célja felé, ami egyben azt is jelenti, hogy ódivatúnak számít a családközpontúság. Ezt veszélyesnek gondolom nemcsak társadalmi szempontból, hanem a nők egyéni sorsa szempontjából is. Saját példámon, környezetem, barátnőim példáján – sőt édesanyám, nagynéném és menyem példáján is – azt látom, hogy a nők igenis örömmel vállalják a kettős terheket. Sajnálom azokat a nőket, akik a trendinek kikiáltott közhangulatot a saját belső késztetéseik elé helyezik! Ez a stressz – a közhangulat nyomása – igen rejtetten jelentkezik, ezért sokan nem is érzékelik, hogy ilyen jellegű problémák is megbújnak a háttérben. Tolerálni kell, ha egy nő család és gyerekek nélkül képzeli ez az életét, és szakmai karriert akar építeni. De tolerálni kellene azt is, ha valaki igenis családközpontú, és élete egy szakaszában a szakmai ambíciók nem olyan fontosak, mert a család, a gyermekek nevelése minden mást megelőz. Nem kellene furcsán és sajnálkozva nézni a 3-4-5 gyereket nevelő anyákra.

2. Amit javasolnék, az tulajdonképpen meg is van valamilyen módon, csak még csiszolgatni kellene. A nemzet jövője múlik azon, hogy megszületik-e következő generáció, és tisztességben nevelődik-e fel. Fontos, hogy a családi adókedvezmény révén a társadalom is jelét adja: ” ti csak neveljétek gondosan a gyermekeiteket, mi pedig a közterhek viselése alól részben mentesítünk titeket: elvégre az is közteher-viselés, ha felnevelitek számunkra azokat, akik majdan a helyünkbe lépnek”. Ennek a rendszernek a finomhangolása most esedékes. Tágabban értelmezve, a családok helyzetbe hozása érdekében sok lehetőséget teremtettünk már meg, de van még teendő. Miután a külső adósság szorítása enyhült, például a lakáshoz jutás feltételeit is tovább lehetne még javítani.

3. A történelemből nem mondanék. Egyik nagynénémet hoznám inkább példának, akit igazán megpróbált az élet, két háborút élt át, a szélesebb család összes gondját neki kellett viselnie, gyermekek, szülők, nagyszülők, testvérek, távolabbi rokonok bajait kellett neki orvosolni, sok nyomorúság és nincstelenség közepette. Olyan határozottsággal kormányozta a családot, hogy a gyerekkorában ráragasztott névnek: “Bözsi kapitány” száz százalékosan megfelelt, s mindezt olyan lazán és derűvel, tréfálkozva, hogy még csak nem is látszott az erőfeszítés. Mindemellett fontos hivatalt is viselt, kiválóan. Úgy is lett, ahogyan gondoltuk: miután nyugdíjba ment, három kolléga látta el az ő korábbi munkáját. Igazi, hétköznapi nagyasszony volt.

4. Csongrád megyei parlamenti képviselőként és egyben Csongrád megyei közgyűlési elnökként rendkívül fontos számomra az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark helyzete, mert meggyőződésem, hogy közös történelmünk, gyökereink mindannyiunkat gazdagítanak, erősítenek. A Parkot a korábbi években – nagy nehézségek árán – a megyei önkormányzattal igyekeztünk életben tartani, mert bizony a fenntartására, fejlesztésére egyáltalán nem volt korábban állami forrás. A korábbi kormányzatnak ez nem volt fontos a ennek a nemzettudathoz kötődő intézménynek a sorsa. Rendkívüli örömömre szolgált, hogy a 2010-ben megalakult Parlament első – 2011-es – költségvetésében sikerült áttörést elérni, külön kiemelt költségvetési sorral biztosítani a tervezhető működést. Ez azonban nemcsak az én személyes eredményem, hanem annak bizonyítéka is, hogy jó ügyek mellé meg lehet szerezni a politikusok és a minisztériumi vezetők támogatását. Örömmel tapasztalom, hogy sok jó ember közös törekvésének eredményeként sikerült “visszahelyezni Ópusztaszert a magyarság térképére”. Bízom benne, hogy az “Emlékpark” az elindított folyamatok eredményeképpen hamarosan “Élményparkká” válik.

a parlament női arca fidesz független jobbik képviselő lmp magyar mszp

Még több
Arcok