„Olyan nőnek tűnök, akinek mindene meg van, de sosem tudok elmenekülni a bulimiám elől.”

Semmi mást nem akartam csak részegen feküdni az ágyban és annyira érzéketlennek lenni mindenre amennyire csak lehet.

2020.06.30. 19:38

Figyelmeztetés: a cikkben szereplő téma egyeseket érzékenyen érinthet.

 

Amit leginkább utálok a bulimiámban az az, hogy nagyon izzadtnak érzem magam. Az alábbi szavakat hallom a fejemben, amikor zabálok vagy hányok: „egy kövér, büdös, otromba, ügyetlen, ziháló szerencsétlenség vagy.” Ez a szégyenem bizonyítéka. A Bulimiás Énem az, akinek foltos a ruhája, aki titokban és irracionálisan érzelmes lesz, amikor úgy érzi mellőzik egy WhatsApp megbeszélésen, aki folyamatosan keresi a szavakat és olyan gyakran van zavarban, hogy forró az arca tőle.

Szeretem azt gondolni, hogy jó és alapos munkát végeztem, és sikerült elrejtenem a Bulimiás Énem és megbizonyosodtam róla, hogy senki sem fedezi fel. Néha előveszem, megmutatom, és álca alá rejtem. Beszélek a tinédzserkori étkezési zavaraimról és hogy zabálással. hányással és éheztetéssel birkóztam meg a bonyolult érzéseimmel. Beszélek arról, hogyan sikerült egyensúlyba hozni magamat, mi kellett ahhoz, hogy boldogabb, egészségesebb kapcsolatot építsek az étel és a testem között. Beszélek arról, hogy megpróbálok figyelmesen és ösztönösen enni, hogy folyamatosan jó kérdéseket teszek fel magamnak, ahogy haladok előre. És hatalmas energiát fektetek abba, hogy úgy nézzek ki, mint aki békében van önmagával. Látható az elegáns megjelenésem, az apró gyémántokkal kirakott karkötőm, a tökéletes frizurám és a szép cipőm! Úgy nézek ki, mint egy harmincas évei közepén járó nő, aki mindent kézben tart. Nem egy rémült tinédzser, akinek az állát és a lelkét is beborítja a betegség.

Nem igazán beszélek arról, ami néhány éve történt.

Őszintén szólva, azt reméltem, hogy kívülről úgy tűnt, hogy káprázatos formában voltam. Sok izgalmas esemény volt folyamatban. Egy Nagy Munka Dolog történt, sokat posztoltam és dicsekedtem a közösségi oldalakon és akkor egy nagyon szigorú diétát is követtem és fogytam.

Azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy sok mindenem meg van, amire olyan régóta vágytam, de semmi különöset nem érzek. Pedig mostanra már elégedettnek kellene lennem. Miért nem irigyelnek jobban? Sokat fektettem be más emberek tapasztalatai utáni vágyakozásba. Irracionálisan mérges voltam, hogy senki más nem vágyakozik az én életem után és azért, amit elértem, amiért olyan sokat dolgoztam. Ezért ittam. Úgy ittam, hogy ha valaki messziről nézett, talán úgy tűnt jól érzem magam. Ittam barátokkal, szépen felöltöztem, szembetűnő erőfeszítést tettem, hogy társasági ember legyek.

 

Szeretem azt gondolni, hogy jó és alapos munkát végeztem, és sikerült elrejtenem a Bulimiás Énem

 

Tragikus és nevetséges, hogy az éjféli pizza evésre gondolok délután hatkor vagy, hogy azért veszekszünk a barátommal, hogy a kebabos zárása előtt elmenjünk egy partiról. Úgy hangzik, mintha én egy rajzfilm figura lennék. Semmi mást nem akartam csak részegen feküdni az ágyban és annyira érzéketlennek lenni mindenre amennyire csak lehet. A legviccesebb az egészben az, hogy még mindig azon a hülye diétán voltam. Amikor részeg voltam – legtöbb este – elszakadtam a való világtól és úgy tettem, mintha a tetteimnek nem lennének következményei. Megbánhattam reggel úgy, hogy nem reggeliztem.

A szabályok és határok melyek körülvették azt, hogy mit és mikor ehetek kezdtek eltűnni. Felmerült bennem, hogy a problémáimtól is megszabadulhatok ilyen módon. Nem emlékszem, hogy kezdődött pontosan, de emlékszem egy határidőre, ami kiborított, és ahogy felsorakoztattam a csoki szeleteket és a csokis édességeket, majd befaltam őket, mielőtt egyből ki is hánytam őket. Emlékszem, hogy dühös voltam amiatt, amit egy barátom mondott vagy tett – nem ami történt, hanem az érzés – odamentem a mélyhűtőhöz és megettem két kisdoboz Haagen Daas fagyit és mielőtt elrejtettem volna a dobozokat a kuka alján meghánytattam magam. Emlékszem, hogy a maradék pizzát eszem reggelire, talán három zsíros szeletet, gyorsan rágom, nem érezve az ízét – és elkezdek pánikolni mert a varázs trükköm nem működik. Látom, ahogy a könnyeim a WC csészébe potyognak, megzavarva a jelentéktelen epés hányást. Ennyit tudtam csak felhányni.

Néhány hónappal később felkerestem a terapeutámat és elmondtam neki mindent. Még mindig szeretem azért, amiért csak meghallgatott. Nem mondta, hogy hagyd abba. Nem volt megdöbbenve. Egyszerűen megköszönte, hogy elmondtam neki. Gyengéden segített megmutatni a teljes képet. A furcsa diétákat, amiket az évek során követtem. Hogy nehéz olyan világban élni, ahol megpróbálhatom szeretni magam minden egyes nap, de túl sok a hang és túl sok az érzés, hogy ne utáljam magam néha, utána meg úgy érezzem mintha kétszer is kudarcot vallottam volna. A zsibbadtság. A fájdalom, hogy mindig azt érzed, ítélkeznek feletted, hogy láthatatlan vagy. Mennyi erőfeszítést tettem, hogy kontrolláljam a rólam alkotott képet. Ezért próbáltam teletömi magam, túl mindenen. Már régóta el akartam fojtani az érzéseimet.

Jobban lettem. Elkezdtem észrevenni, hogy mikor tör rám a pánik és mikor érzem úgy, hogy elveszítem az irányítást, ami gyakran megtörtént, és csak engedtem az érzésnek. Butaságokat mondtam magamnak: „Drágám, adj magadnak egy fél órát. Ha még akkor is addig akarsz enni, amíg már fáj, és utána mindent kihánynál, elviszlek a Tescoba, de egyenlőre csak üljünk itt egy kicsit.” Abbahagytam az ivást egy időre, amikor újra elkezdtem inni, megígértem magamnak, hogy csak azokban a pillanatokban iszom, amikor már amúgy is igazán boldognak érzem magam.  Abbahagytam, hogy folyamatosan az ételt és az italt használjam arra, hogy megszüntessem a fájdalmam. Még azért néha napján előfordul, de egyre kedvesebb és türelmesebb vagyok magammal szemben.

Őszintén, azt hiszem a bulimia mindig ott fog lesben állni az életemben. Sosem fogom teljesen legyőzni, vagy elhagyni azt a zavart, tinédzserérzést. De hiszem, hogy azzal, hogy felismertem, kezelni tudom. Egy rossz napból nem lesz rossz hét vagy hónap. Mindig lesz olyan időszak, amikor az evéshez való viszonyom különösen stresszes lesz. Bármennyire is viccesen hangzik, sosem leszek képes nyugodtan végig menni egy svédasztalos reggeli mellett. Nagyon nehéz úgy fenntartani egy egészséges hozzáállást egy veszélyes droghoz, amikor a lényege az, ami életben tart.

 

Ha több információra van szükséged: 

https://bhc.hu/betegsegek/bulimia/

https://pszichologuskereso.hu/problem-groups/etkezesi-zavarok

bulimia étkezési zavar

Még több
Aktuális